hát ez van. szétesik a fejem. szétverik a házat.
én meg egyedül itthon… basszus!!!!!!!!!!!!!!!!!!
nekilátok befejezni a bébialbumot. talán sikerül.
jobb szem leköt, kesztyűt húz, és talán a fülemre teszek valami zenét is…
de előbb befejezem a bőröndömet!!
(egyre és egyre csak filózom a főnöknőmön, és most már ott tartok, hogy mulatok rajta. hogy lehet valaki ennyire egy elcseszett vezető??? aki azt hiszi, hogy lehet full kontrollja az alkalmazottai fölött???
tett nekem egy szívességet, nem engedett el szabira – nincs is talán erre az évre más, csak fizetés nélküli szabim.
hát így kiveszek betegszabit. tehát fizetve leszek a távollétem alatt.)
Kösz, banya.
istenem.
magában azt gondolhatja, hogy látja, hogy uralom az érzelmeimet, hogy elmentem a vállalati pszichológushoz, aki jól helyretett, hogy hát igen, vannak munkaköri kötelességek és tessék szépen tudomásul venni, hogy az élet az nem habostorta, és egy munkaheylen első a munka.
közben meg nagy szart. nem is tudja, ohgy milyen belső démonokkal küzdögetek.
még egy normális embernek is sok lenne mostanra ez a munka, pihenés nélkül.
én meg húzom az igát, démonokkal a fejemben.
hülye.
azt hiszi, hogy ő minden embernek belelát a lelkébe? hogy ő tudja, hogy mi zajlik az alkalmazottainak a fejében???
jaj. mit tanult ez a buta liba a vezezőképzésen???
nem tanulta, hogy a munkahelyen csak a jéghegy csúcsát látja???
és miután kedvesen nemet mondott nekem, még megdícsérte a tetoválást a szememen. igazán nagyon kedves, hogy valami szerethetőt talált rajtam… és úgy csinált, mintha őt is komolyan érdekelné a dolog… hogy legyen valami közös közöttünk…
és mosolyog, hogy minden rednben van az oviban…
pedig kurávra nincs rendben.
már nem is félek tőle, annyira egyszerű eset.
ha leállna velem vitatkozni, már ott tartok lelkileg, hogy tök intelligensen tudnám elküldeni a fenébe.
megkérdezném, hogy mire alapozta a döntését, hogy nem engedett el szabira.
hm. hát mire is???
hogy engem nem kérdezett meg, és hogy nem volt kétoldalú kommunikáció ebben az ügyben ,az biztos.és azt is kőkeményen elfelejtette, hogy gyermekvédelmi szakember vagyok, 46 éves, némi munkatapasztalattal, sé nem kezelhet úgy, mint egy kis pisis gyereket.
hát, ez van.
közben a tükör előtt már gyakorlom a következő interjúmra való „vizsgabeszédemet”. elég meggyőző és jó!!!
Kapcsolaton alapuló nevelés, meg ilyesmi!!
sikerélmény, játék, szociális kompetencia…
a zene sajnos üvölt a fejem fölött.
és egy hülye köcsög gyerek az, aki hallgatja a zenét, már ismerem, nem lehet vele szót érteni, hurrá…
és ez éjjel 2ig így fog menni…
Szerző:
Az nem világos számomra, hogy kell-e keljél holnap. Ha nem, akkor veled ugyan nem baszik ki holmi zajos szomszéd, lehet gyakorolni az előadást. Hogy aztán tudsz-e vagy érdemes-e szólni a hülyegyereknek, hogy ne csináljon rendszert a zajongásból, azt nem tudom.