A bölcsődal kb. 18 órás üzemmódban megy itthon, ismétli önmagát, és a kisfiam és én csak hallgatjuk egész nap, háttérzenének, szünet nélkül, már második napja, reggel 7től ejjelig…
vésem, vésem, vésem be – vésődik be, mélyen, mélyen – és átalakít…
A zeneterapom azt írta vissza nekem arra, hogy imdom a zenét, és a fiam is – hogy használjuk a zenét a javunkra, ringatásra, és arra, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz.
Namost akkor elmondanám, hogy este a gyerekem már nagyon nyafogott, hogy unalmas velem játszani,é s csak apját akarja (aki múlt hét kedd óta távol van és csak holnap nagoyn későn jön hza…)
tehát az én nyafogós fiam egyszercsak spontán azt mondta, hogy rám akar feküdni a földön… és aztán én meg azt mondtam, hogy ezt sokkal jobb az ágyamban csinálni, mert ott több hely van és puhább… na ebből az lett, hogy spontán ugrálós-futkosós-színházat játszottunk, óriási viháncolással…
bizony, beletelt két napba, hogy idáig eljutottunk. És a zene is kellett hozzá.
Elképesztő élmény, varázslat…
A folytatás is mesés…
A férjem is azt mondja, hogy látja, hogy megváltozott valami a kapcsolatunkban… 🙂
Nem, egyáltalán nem magátólértetődő, hogy egy anya rá tudjon hangolódni a 4 és féléves kisfiára, brrr, brrr, zzzzzzzzz, itt jön a repzim, bbbbbzzzzzzzzzz, baaaang, leesett 🙂 –
nagyon sok türelmet és odaadó szeretetet, nyitottságot igényel…
Kedves Amarilla!
Nagy örömmel olvasom, hogy ilyen szépen alakulnak a dolgaid. További sok erőt és kitartást kívánok hozzá, mert megérdemled:)!
Szép napokat:Resdi
Szia, Resdi,
de jó hallani ezt tőled…. 🙂 🙂 🙂
remélem, te is jól vagy……
öleléssel
A.
Szia!
Köszi,haladok előre terap segítségével még ha szép lassan is. Úgyhogy az antidepimet amit már több mint 10 éve szedek és Xanaxomat sikerült elhagynom:)!.Úgyhogy erre akár büszke is lehetek:)!
Bár az gyanús még , hogy relaxban egyből elmúlik a fájdalom és sírni meg egyáltalán nem tudok (csak remegnek az arcizmaim), úgyhogy attól tartok még mindig van min dolgoznom.Persze az se segít előhozni a fájdalmas emlékeket,hogy mivel munkanélküli vagyok egész nap egyedül vagyok és hétköznap alig találkozom emberekkel. Mindig sikeresen el tudom szigetelni magam a külvilágtól. Na de ne keseregjek, mert holnap állásinterjúra megyek és rátaláltam egy a terapom által már régen ajánlott könyvre. Le is írom a címét , hátha más is kedvet kap hozzá és beszerzi :)!:Chris Prentiss: Legyél aki lenni akarsz . Most itt nem egy sikerkalauz típusú betseller-gyanús könyvről van szó, hanem olyasmiről amit segít a múlt traumáit feldolgozni. Ja és tele van gyakorlatokkal úgyhogy jó szívvel ajánlom mindenkinek!
Üdv:Resdi
hm, szuper!!
köszi, jó éjt! 🙂
a.