bölcsődal – és amit okoz… :)

A bölcsődal kb. 18 órás üzemmódban megy itthon, ismétli önmagát, és a kisfiam és én csak hallgatjuk egész nap, háttérzenének, szünet nélkül, már második napja, reggel 7től ejjelig…

vésem, vésem, vésem be – vésődik be, mélyen, mélyen – és átalakít…

 

A zeneterapom azt írta vissza nekem arra, hogy imdom a zenét, és a fiam is – hogy használjuk a zenét a javunkra, ringatásra, és arra, hogy közelebb kerüljünk egymáshoz.

Namost akkor elmondanám, hogy este a gyerekem már nagyon nyafogott, hogy unalmas velem játszani,é s csak apját akarja (aki múlt hét kedd óta távol van és csak holnap nagoyn későn jön hza…)

tehát az én nyafogós fiam egyszercsak spontán azt mondta, hogy rám akar feküdni a földön… és aztán én meg azt mondtam, hogy ezt sokkal jobb az ágyamban csinálni, mert ott több hely van és puhább… na ebből az lett, hogy spontán ugrálós-futkosós-színházat játszottunk, óriási viháncolással…

bizony, beletelt két napba, hogy idáig eljutottunk. És a zene is kellett hozzá.

Elképesztő élmény, varázslat…

Szerző:

Belépett: 5 év

amarilla

Blog kommentek: 6891Blog bejegyzések: 381Regisztráció: 31-10-2010

5 gondolat erről: “bölcsődal – és amit okoz… :)”

  1. A folytatás is mesés…

    A férjem is azt mondja, hogy látja, hogy megváltozott valami a kapcsolatunkban… 🙂

    Nem, egyáltalán nem magátólértetődő, hogy egy anya  rá tudjon hangolódni a 4 és féléves kisfiára, brrr, brrr, zzzzzzzzz, itt jön a repzim, bbbbbzzzzzzzzzz, baaaang, leesett 🙂 –

    nagyon sok türelmet és odaadó szeretetet,  nyitottságot igényel…

     

  2. Szia!

    Köszi,haladok előre  terap segítségével még ha szép lassan is. Úgyhogy az antidepimet amit már több mint 10 éve szedek és Xanaxomat sikerült elhagynom:)!.Úgyhogy erre akár büszke is lehetek:)!

    Bár az gyanús még , hogy relaxban egyből elmúlik a fájdalom és sírni meg egyáltalán nem tudok (csak remegnek az arcizmaim), úgyhogy attól tartok még mindig van min dolgoznom.Persze az se segít előhozni a fájdalmas emlékeket,hogy mivel munkanélküli vagyok egész nap egyedül vagyok és hétköznap alig találkozom emberekkel. Mindig sikeresen el tudom szigetelni magam a külvilágtól. Na de ne keseregjek, mert holnap állásinterjúra megyek és rátaláltam egy a terapom által már régen ajánlott könyvre. Le is írom a címét , hátha más is kedvet kap hozzá és beszerzi :)!:Chris Prentiss: Legyél aki lenni akarsz . Most itt nem egy sikerkalauz típusú  betseller-gyanús könyvről van szó, hanem olyasmiről amit segít a múlt traumáit feldolgozni. Ja és tele van gyakorlatokkal úgyhogy jó szívvel ajánlom mindenkinek!

    Üdv:Resdi

Írj megjegyzést