(…)
Mandulavirágzás? Ebben, uram,
megjelenünk végre mindannyian,
dadogó lábbal, de jó az is,
itt lenn lassabban varrasodik.
Kabát
körül
belül
bejárom
egyetlen énsúlyú nagykabátom
zsebek
felett
fagyott
nyomok
én mégiscsak benne
allegomai
Ó tüzet visító,
pernyeszóró szárnyú,
élesujjú szentség –
jól vagyok a fűben
hegységként heverve,
rámnőtt állatokkal.
I.
A nappal írisz színe, a kopottas
fákról szinte gondolkodni lehetne,
igérgetően zárt öklű virágok
mellett megyek egy esküvőre hozzá.
Egy padon
Kalandok innentől odáig
Északon fog megfordulni a fény,
ott. Pattog messze, nevetséges-sárga,
megtévesztő. Ideér és hatalmas
lesz, mégis elkapom – mióta várok.
1791. dal
térdelek itt, nem súg az a kényes,
istenit, hogyha nem erre való,
akkor minek épiti díszleteim,
miért
dug bele, mint
Nem volt szivem
és nem volt tarkaságom,
amit akartak,
azt tettem hiven,
a vízözönben
a helyem megállom.
Nem volt szemem,