MA NÉZTÜNK EGY FILMET A FIAMMAL. Z.-VEL, NAGYON MEGRÁZÓ ÉS ELGONDOLKODTATÓ.
AZ A CÍME, HOGY REQUIEM EGY ÁLOMÉRT.
MINDEN KÖZÉPISKOLÁBAN KÖTELEZŐVÉ TENNÉM.
AZT MUTATJA BE, AHOGY

ma reggel úgy ébrebtem, hogy dühös vagyok, és nyomorultul érzem magam, és mennyire szar egyedül… úgy mentem le a lépcsőn, hogy ököllel vertem a falat… Tegnap megint túl sokat gondoltam

MOSTANÁBAN SOKAT VAGYOK DEPIS, ÉS VAGDOSOK.
UTÁNA MINTHA KILÉPNÉK A TESTEMBŐL, ÉS ÚGY NÉZEM A KEZEMET, MINTHA NEM IS AZ ENYÉM LENNE.
BESZŰKÜL AZ AGYAM, NEM TUDOK

ELŐVESZEM A DOBOZT.
CSÖRÖGNEK BENNE AZ ÜVEGCSEREPEK.
DE ENGEM NEM AZOK ÉRDEKELNEK.
A PENGE EGY KIS FÉNYES ÉKSZERES DOBOZBAN VAN.
ANYÁM ANNAK IDEJÉN AZT MONDTA,

Nézd, a fénykép álmot rejt
egy csók, egy nyár, egy kert…
most lángban álló múlt.

Nézd, mint Napfény-hercegnő:
szemedben hit, remény, erő-,

http://www.youtube.com/watch?v=39uY4L7BN7c

Ne ígérj boldogabb időt,
Ne keress bennem új erőt!
Ne hidd hogy változom Veled,
Ne remélj!

Ne bízz, ezt

MA A NAGYFIAM HOZTA HAZA A CSUPA KETTES BIZONYÍTVÁNYÁT.
HÁT EGY 16 ÉVES GYEREKBEN NEM LEHET MEGBÍZNI, HOGY LEÜL A SEGGÉRE, ÉS MEGTANULJA, AMIT KELL?
ÉS AKKOR

Kisebbik fiam megbukott angolból.
Jó, a tanárnő egy szemét, ez tény, de igazából szégyellem magamat, mert többet kellett volna vele foglalkoznom.
Persze próbáltam én magyarázni neki a