Ez az új jelmondatunk.
E szerint megyünk az órára, és gyakorolunk végtelen órákon át.
És bízunk benne, hogy a szorgalmunk elnyeri méltó jutalmát.
Ma volt a tesóm

Eddig király napom volt 🙁
Egész délelőtt haluztam.
Mennyire elegem van már ebből.
Nem tudom megszokni.
Azzal indítottam, hogy nem tudtam normálisan leparkolni a m.hely előtt,

Annak ellenére, hogy borongós volt a hétvége nem voltam szarul. Volt egy csomó elfoglaltságom, nem tudtam a büdös zajos Budapesttel foglalkozni. Pénteken a pályaudvarról egyenesen az orvoshoz sétáltam,

Hát muszáj ennek mindenbe belepofáznia ?
Persze ma is azzal indított, hogy úgysem fog menni nekem ez a dolog, mert fizikailag nem fogom bírni.
Én.
Mondtam neki,

Ez hülye.
Szánalmas, amit csinál.
Folyton kötekedik.
Ha meg leordítom, akkor én vagyok a rossz.
Nem érdekel.
Egyelőre én döntöm el, hogy mi legyen itt.

F. kb egy hete keresi a gagyi óráját.
Kereste mindenhol, de nem találta meg, így feladta.
Ma kerestem valamit a táskámban, és megtaláltam az alján.
Az óralap

Nem kéne ezt leírnom, mert hazugnak, és önteltenek fogok látszani.
Pedig minden szó igaz, amit leírok.
Ahogy eddig is az volt.
Aki ismer, az tudja, hogy nem