Miért csak fekete és fehér, jó és rossz, fent és lent van?
Miért nincsenek árnyalatok?
Miért nincsenek átmenetek?
Vagy nagyon csinálok valamit, vagy sehogy.
Miért van ez így?

Gyönyörű betétdal egy csodálatos filmből:

Michael Nyman: The Other Side

http://www.youtube.com/watch?v=gFmAsoXkd2I&feature=related

Na, most lehet, hogy kapni fogok hideget-meleget.
Hazafelé nekimentem egy fának.
De nem nagyon.
Még nem úgy érzékeltem a dolgokat, ahogy a valóságban vannak.
pfff
Ne gyertek azzal, hogy minek

ott áll a halál az ajtóban fehér ruhában
nincs nála kasza
érdekes, mindig azt hittem, fekete ruhája van
csak egy pillanatra ijedtem meg tőle
már nem félek tőle
bámulok rá,

nem sok értelme van ennek az egésznek
én próbálok normálisan élni
de nem sikerül
csak ideig-óráig
állandó harc a halukkal, a depivel, a gyogyik mellékhatásival, a saját lelkiismeretemmel
a lelkiismeretemmel,

mi lenne ha csak egy kicsit?
egy egészen kicsit?
nagy a kísértés
nem tudom mit csináljak
félek ha megteszem, nem tudok leállni
mint egy alkesz
egy pohár, és vége
egy

magam alatt vagyok
nem tudom miért
csak úgy
ilyen vagyok
túl nagy a stressz
mindenkit elzavartam magam mellől
azt akarom hogy hagyjanak békén
tudom hogy nem kéne
de nem tudok

Rossz napom van.
Nem érdekel semmi, mindent elrontok.
Az bánt a legjobban, hogy a dobolásban is halálosan béna vagyok.
Úgy remeg a kezem, mint egy alkeszé.
Mindent elejtek.
A lámpa