Minden hang, minden pillanat. Ékkőként hasít belém a tudat. Hallom lelkem fájó dallamát és hallgatom, hallgatom tovább órákon át. Képes vagyok szenvedni, de ez már nekem is fáj.

Nem piálhatsz csak azért mert szomorú vagy és mert nagyon szorongsz!(ennyi erővel mindig azt csinálnám hisz majdnem mindig az vagyok,és mindig szorongok)És főleg nem egyedül!Azt a bizonyos határt nem ismerem

Igen,ez a

Kergetőznek. Kergetőzik a tajték és a kétségbeesés.
Hullámzó part nélkül hömpölygő folyó.

Rabja vagyok. Láncra vert nyomásból síró lelki félhomály.
Könnyből születő kemény közöny. Ez vagyok.

Meghasadt szív, remegő tudat, félő elszántság.

Fekszel némán az ágyon,

tested mereven hever,

nincsen több lábnyom,

agyadban gondolatok cikáznak,

hangokként vágtáznak,

hangosan s mégis némán lármáznak.

Némán terjed szét a magány,

levegő alig, a száj

Sziasztok!

Depresszióval és szorongással küzdök hosszú ideje. Kb. egy éve vált csak világossá számomra, hogy valami nincs rendjén. Eddig úgy éltem az életem, hogy azt hittem a küzködés, a rossz közérzet

https://hatarvonalon.blog.hu/2022/11/27/mi_hianyzik_nekem_belolem_ami_masnak_masbol_nem

ezért vannak, konkrétan témák szerint futó blogjaim, ilyenkor szeretem teljesen átadni magam, őszintén annak, amit leírok, a foskupac – szarkupac világban való kirekesztett létezésemnek és e létezés és mások nemlétezéséből