bipol

Nem vagyok kibékülve a bipol21 névvel sem, de itt és most ez jutott eszembe. Nem vagyok olyan ember, aki a betegségével azonosítaná magát. Másrészt ezt a betegséget máshol titkolom, nem mondhatom ki a nevét, nem beszélhetek róla…

valamint elég meghatározó volt az életemben, mikor előjött ez a betegség. Igazából valami „enyhébb”, derengő formában már gyermekkorom óta velem van…

Szóval bipoláris affektív zavarral küzdök már elég rég. Az életem egy fontos, meghatározó szelete, de nem azonos velem…csak formált és formál engem…

A napokban nagyon elkeseredtem a dolgaim miatt megint. Elégedetlenség, szégyén és kissebbrendűségi érzés kísért. ( de ez már a korábbi bejegyzéseimből is kiderülhetett)

Nagyon „veszélyesek” ezek a szorongások és negatív gondolatok, kizökkentenek a napi teendőkből, valamint nem engedik, hogy fejlődjek és ápoljam önmagam.

Mindent rosszabbnak akarnak láttatni, mint valójában…

Aztán mindig rájövök, hogy ennek így semmi értelme…csak rosszabbul leszek, ha hagyom elhatalmasodni a negatív gondolatokat, amik örvényszerűvé dagadva visszahúznak…egyre mélyebbre és mélyebbre…

Leginkább ezekkel a depresszív gondolatokkal nehéz megküzdenem.
A mániás szakaszomat elégtelen menekülési kísérletnek látom.
Akkor azt hittem, hogy meggyógyulok. Azt éreztem, hogy végre csupa boldogság minden és bármi sikerülhet….
értékesnek és szépnek éreztem magam.
(bár egy-két negatív gondola akkor is megtámadott)

Sajnos a negatív gondolatok, félelemek és szorongások megmaradtak. Valójában ilyen érzésekkel minden ember küzd. Számomra viszont sokkal nehezebb az érzelmeket szabályozni…

Tudom már, hogy a negatív érzelmek, a negatív gondolatokból erednek…

igyekszem tehát felvenni a harcot velük szemben, valamint szembenézni a szorongásaimmal. Hiszen azt is tudom, hogy minél inkább menekülök ( ami régebben még sokkal inkább jellemző volt rám), annál inkább megerősödik a szorongás.

Szóval igyekszem, próbálom legyőzni szorongást, félelmet és negatív gondolatokat ma is!