Megvan a válasz a kérdésre. Most jutott eszembe, mi volt az előzménye a már több mint négy éve kezdődött álmatlanságnak. Pont előtte készültem felvetelire főiskolára olyan témából, amit akkor tanultam először, és meglepő módon, nagyon hamar végig rágtam az anyagon magam és meg is jegyeztem. Így vissza gondolva, az mánia szerű néhány hét volt, talán három hét. Utána teljesen kikészültem. A felvételi előtti este már haldokoltam, a szőnyegen feküdtem, nem tudtam olvasni, enni, aludni. Valószínűleg már előtte hetekben sem aludtam, de mivel energikusnak éreztem magam, így ez persze fel sem tűnt. A felvételi nagyon jól sikerült, de azzal együtt kezdődött a mai napig tartó elalvási zavar. Hosszú depressziós időszakok rövid felhangolt hetekkel, és persze a napon belüli ingadozás, de azt megszoktam már akkor.
Érdekes így utólag összerakni ezeket.
Jó lenne ezekből a darabkákból leszűrni valami előre mutatót. Például, hogy ne vállalják felhangolt állapotban közép- és hosszú távú kötelezettségeket. És hogy az alvást minden áron helyre kell rakni, akár orvostól orvosig járni, míg meglesz a megfelelő gyógyszer, terápia, bármi.
Szerző:
csak nem felfedezzük a hipomán periódust?