Olvastam, hogy a 80as években kiadtak egy könyvet, amiben többszáz módszert leírtak, hogyan lehet megölni magunkat fájdalom mentesen. De a kiadása után pár héttel betiltották. Erről a könyvről tudtok valamit? Nem vagyok beteg, nem akarok gyilkolni csak tanulmányoznám.
Szerző:
Blog kommentek: 0Blog bejegyzések: 4Regisztráció: 20-10-2017
Budapestilátnok!
Biztos,hogy jó honlapon kérsz információt a könyv tekintetében?
(Ez egy segítő oldal,de …….)
Ez egy moderátori kérdés!
Moderátorként:
Nem pártolom, hogy ilyen tartalmú könyv címe meg legyen osztva ezen az oldalon.
Kedves Kiscsillag és budapestilátnok!
A szerző azt gondolta, hogy ha egy ember tisztában van azzal, hogyan tudja elvenni saját életét, akkor egyfajta biztonságérzet szállja meg, hiszen bármelyik pillanatban véget vethet szenvedéseinek azáltal, hogy megöli magát — így a legmélyebb kontrollvesztettségben is kezében marad a végső kontroll. A könyv összeállításával ezt a saját életünk feletti hatalom érzést szerette volna tudatosítani az olvasókban, hogy ez a tudás nyújtson végső menedéket.
A szerző kézikönyvnek szánta összeállítását, ezért viszonylag tárgyilagos hangnemben írta, de több ponton kitér a fent említett filozófiára, illetve arra, hogy munkájában a napjainkban érvényes „légy erős” felfogást és az ehhez kapcsolódó szociális nyomást szeretné ellensúlyozni — amivel az a célja, hogy a súlyos szuiciditással küzdő emberekben enyhítse az ezzel járó mentális terhet, szégyenérzetet, kirekesztettség érzését, stb.
A könyv egyébként 11 kategórában mutatja be a különbözó módszereket, amiket fájdalom, fizikai épség, sikertelenségi kockázat, a sikertelenség esetén fellépő veszteségek, nehézség, költség, elérhetőség stb, tárgyilagos szempontok alapján osztályoz, hogy mindenki megtalálhassa a „neki legmegfelelőbb” halálnemet.
A kiadás évében valóban sok helyen betiltották, azóta azonban széleskörben elérhetővé vált, hiszen a nézet, miszerint az egyén saját életéről annak szubjektív minősége függvényében dönthet, is sokkal támogatottabbá vált (lsd.: eutanázia, eutanázia mentális betegek számára).
Az internet korában egyébként mindenki könnyűszerrel rátalálhat mindenféle módszerre, ehhez bőven nincs szükség erre a munkára. Semmi extra nincs benne, hacsak nem az, hogy minden módszernél felhívja a figyelmet annak minden kockázatára és szörnyűségére, tehát akár visszatartó ereje is lehet.
Nyilván ez nem igaz mindenkire, de nálam valóban működött a szerző által is osztott filozófia, nekem megnyugvást és kontroll érzést adott a tudás, ezért én nem gondolom, hogy a könyv címének a megosztása vagy egy link kizárólag (vagy egyáltalán) károkat okozna. 🙂
Kedves Tigerliy!
Remélem elolvasod a válaszom.
Örülök, hogy megosztottad a könyvvel kapcsolatos ismereteidet és a véleményedet.
Azzal egyetértek (és saját magamon is tapasztaltam), hogy az öngyilkosság lehetősége (függetlenül attól, hogy pszichés, szervi betegség v más okozza a szenvedést) csökkentheti a tehetetlenség érzést, megnyugvást, biztonságérzetet ad.
Nekem ugyanezt az érzést adja az is, hogy tartok otthon olyan gyszert, amivel hosszú időre be tudom altatni magam (és ezzel a szenvedést àtmenetileg megszűntetni), anélkül, hogy kárt (szervire gondolok) tennék magamban. Van amiből a terápiás adag is így hat rám. Nem célom ezt tenni, másnak sem javaslom. A pozitív érzések ellenére azt gondolom, hogy jobb volna kidobni, akkor biztos, h szar passzban sem veszem be.
Meggyőződesem, hogy nem nagyon van olyan Búra tag, aki ne tudna legalább 3-4 öngyilkossàgi módszert felsorolni, így ha elhangzik ilyen ötlet sem mondunk újat. Azt viszont semmiképen nem tartom előrevivőnek, hogy ezeket a módszereket itt részletekbe menően kitárgyaljuk.
Nem vitatom, hogy hasznodra vált a könyv elolvasása, mégsem tartom jó ötletnek ilyen tartalmú írásokat olvasni.
Ķrízisállapotban nem tartom szerencsesnek, ha valakinek előre kiagyalt, konkrét terve, eszköze, könnyen és AZONNAL megvalósítható ötlete van. (Ahogy a polcon sem szerencses tartogatni a gyszerem)
Ha valaki elolvassa a könyvet, a fentiekhez kerülhet közelebb, az öngyilkossághoz szükséges „feltétel”-i, es ezzel az sikeres befejezés esélyei javulhatnak.
Véleményem szerint jelentősen csökkenti a veszélyt krízisállapotban, ha valaki akkor kezd agyalni, hogy milyen módszert vàlasztana, tanakodik ezen ill ha van ötlete, de nincs eszköze, nrm tudja vagy sok időbe telik beszerezni. Szerencsés esetben jobban lesz, mire az öngyilkossàgot meg tudná valósítani.
A könyvet elolvasva, az ott leírtakat átgondolva , szükség esetén bevethető KONKRÉT megvalósítási terv születhet, amit krízisállapotban könnyű „előrántani”. Rosszabb esetben – öngyilkosságot hosszabb ideje fontolgató embereknél – eszközigényes módszernél beszerzés is történhet. Akkor is, ha valaki nem e célból olvassa, elindulhat egy ilyen úton. Ebben látom némi veszèlyét.
Saját tapasztalatom az, hogy jó állapotban azt tartom jónak (eszem által vezérelve) , ha nincs eszközöm az öngyilkossághoz, mégis dilemmázok (itt jönnek a képbe a patológiás érzéseim) h felkészüljek. Krízisállapotban pedig szidom és ostobànak tartom magam, amiért nem voltam előrelátó, őrjítő a tehetetlenség érzésem, B terven agyalok. Kikerülvén a mèlypontról többnyire valamennyire örülök neki, hogy eszközök híján nem cselekedtem (talán azzal sem tettem volna)
Összességében véve azt gondolom, hogy hasznos és ártalmas is lehet a könyv. Kiből mit hoz ki.
Kicsit más:
Nem szoktuk pártolni, hogy valaki önsértésről tegyen be fotót, hátborzongató lehet másoknak, ilyen jellegű késztetésekkel küzdők vágyát felkorbácsolhatja.
Belőlem mást hoz ki. Késztetés esetén netre feltett önsértéses képeket nézegetve enyhül a késztetésem.
A saját önsértéses fotóm is nézegetem, és emlékeztem magam arra, h mennyre szar volt azon tanakodni, h orvosi ellátás is szükséges lehet. Megalázónak éreztem sorstárs tanácsát kérni h most mi legyen…kell ide orvos v nem.?..Megbántam és szenvedek attól, h más is látja a heget. Véleményem szerint esetemben a képek nézegetése konstruktív megoldás. Mégsem mertem eddig leírni, h nekem ez segít, pláne nem mertem javasolni, mert másból mást hozhat ki .
A könyvvel kapcsolatos hiányos ismereteim ellenére, saját krízis álllapotos tapasztalataimra támaszkodva fejtettem ki a Tieddel kisebb részben egyező, de összessébén véve eltérő vélenényen.
Nem vagyok benne biztos, hogy jó ötlet volt részletesen kifejtenem az ellenérveimet.
Remélem értető, amit írtam és senkit nem untattam vele.
Kedves budapestilátnok!Engem érdekelne,hogy hol olvastad ezt?
Én egyetértek Kicsillaggal. Nem lenne jó, ha a Búrán megosztanánk egy ilyen könyvet.