tegnap reggel belázasodtam és azóta nyomorultul vagyok. de nagyon. éjjel négyszer keltem fel fürödni, annyira fáztam, hogy a fürdőszobáig is alig bírtak el a lábaim, úgy remegtek. úgy izzadtam, mintha leöntöttek volna egy vödör vízzel.
nem értem, mi ez, de nagyon rossz.
persze nem tanultam semmit és napok óta azt érzem, hogy nem vagyok rá képes. van a láznak egy fura formája, amit én már gyerekkoromban is éreztem, hogy a csontjaim rettenetesen (nagyon fájóan) fáznak, de a bőröm meg tűzforró. az orvosom szerint ilyen nincs és valami pszichoszomatikus dologról van szó. étvágytalanságot leszámítva sosem voltak pszichoszomatikus testi gondjaim, szóval ez baromság. csavarni lehet az izzadságot a pizsamáimból (most köntösben vagyok, mert már nincs több), a dokim meg annyit mondott, hogy ha nagyon rossz, vegyek be egy aspirint. kijönni nem szándékozik én meg a fürdőszobáig is félek elvonszolni magam.
a saját cég ügyében elég sokat léptem előre a héten, bár rohadtul aggódok a pénz miatt. pedig elvileg két kulcsembert is szereztem, akik hajlandóak kezdetben csak jutalékért dolgozni. hát, meglátjuk.
álompasival minden a régi, most egy picit tovább nem fogom látni, mint szoktam, mert a tegnapi randinkat le kellett mondanom az állapotom miatt, jövő héten meg elvileg megjön, de volt már rosszabb.
Casanova kedves és elképesztően féltékeny, ami sok vizet nem zavar, de kicsit azért jól esik.
Szerző:
