a mai nap eseménytelenül telt.
talán jobb is így.
jó, hogy elnézőbbek velem most.
a tesóm segített az A/4-es méretű plakátot feleakkorára kicsinyíteni, így jó kis szórólap lett belőle.
még nem írtam,miről van szó.
márc.26.minden évben a purple day, az epi szolidaritásé.
a színe lila.
a tesóm meg anyám kitalálták,hogy beszéljek a helyi rádióval, és adjak interjút az epiről és a purple day-ről
én.
pfff
mintha nem ismernének.
azt mondták, vállaljam fel magam.
ez OK, de nem ilyen szinten.
végighánytam az estét (a változatosság kedvéért).
én nem értem ezt.
minden héten van legalább egy ilyen nap.
már azon gondolkozok,hogy lehet idegi alapon?
vagy az epitől hányok?
vagy a hányástól epizek?
barátnőm szerint az előbbi.
hajnalban volt egy finom kis agymenés.
egyre inkább nem értem ezt az egészet.
egyre jobban kikészülök az örökös hányástól.
el kellene menni aludni, de azt sem tudok normálisan mostanában.
nem tudom,mi lesz így.
nem tudok aludni, hányok, epizek.
Szerző:
