„Bányamély”

ha bányamély odvakban lapít a hold
mert a hajnal mancsai lekarmolták
az éj natúr gyászfekete kartonját
minek pompás kis dekorpapírja volt

hever csak leszalámizott vértanú
és lángkonvojként dübörög szívén át
egyre bőgetve cincogó szirénát
a felheccelt haramia mélabú

szikrázó múltját hiába hajszolja
mint holmi szatír szellő a frivol szöszt
fakócska gyöngy mezei kavicsok közt
rockopera mi átfordult sanzonba