„Az írás nyomot hagy maga után. Az írás valami félreérthetetlenül személyes dolog, ami tükrözi az adott nap és életszakasz változását. Valamennyi vidáman, szenvtelenül, dühösen leírt betű másképp fest, megmutatja az egyéniségemet és valamit a pillanatnyi állapotomból. Az írás a gondolkodás nyomait is hátra hagyja. Az egyszer már leírt, aztán pedig újra áthúzott szó is még jelen van. Megmutatja az utat ahhoz, ami végül maradandó. Egy mondat fejlődik ki belülről. Apróbb változtatások, nagyobb átrendezések, javítások, agyonjavítások bizonyítják és védik fejlődésem útját. Az írás megvilágít. A történet átláthatóvá tesz. Örömteli, ám néha aggasztó bizonyosság: semmi nem megy veszendőbe!”
Joachim Gneist
10/10