A mai nap érdekesen indult. Egyrészt igencsak nehezen keltem fel fél 7 felé (momentán ezt szombaton az ember fia igencsak embertelen időpontnak érzi) aztán usgyi. Naná, hogy az usgyi nagyon lassan ment, mert olyan álmos voltam, mint egy ház. Köszönhető ez annak, hogy kimaradt az esti Frontin és hát ilyenkor aztán megy az össze-vissza alvás, leginkább nem alvás. Ezen valamennyire túllendűltem, mert hát muszáj. Mese nincs: Andersen már rég meghalt. Ami olyan fél 8 körül következett, azt bizony viszonylag nehéz körülírni. Olyan szinten elkezdtem szorongani, hogy azt hittem megőrülök. 🙁 Alapvetően a depressziós epizódom szorongással volt ötvözve, de ennyire erősnek még sosem éreztem. A gondolati világom teljesen elszállt, értelmes dolgokra végképp nem tudtam koncentrálni. Szinte nem bírtam megülni egy helyben, mozgáskényszerem volt. Amint bevettem egy Frontint: elkezdett helyreállni a rend szép lassan. Egyre inkább azt realizálom, hogy ez a benzófüggőség igenis létezik, bár állítólag ennyi idő alatt nem lehet ráfüggni, nem tudom. Csak azt tudom, amit tapasztalok. Ha nem szedem: szorongok, nyugtalan, ingerlékeny, feszült vagyok.
Ami nemrégiben elkezdett foglalkoztatni és most kicsit utána is olvastam a témának: az ember idő érzékelése. Mit értek ez alatt? Azt, hogy egy nap hogyan éled meg az idő múlását. Depressziós fázisban bizony eszméletlen gyorsan telik az idő, mert általában ilyenkor nem csinálsz semmit, vagy katatón fekszel és nézel ki a fejedből, vagy csak nagyon lassan fogsz neki és lassan is csinálsz meg bármilyen hétköznapi tevékenységet. Most nemrég úgy érzékeltem, ami szintén a javulás jele, hogy az idő „visszalassult” a normális kerékvágásba. A mániás fázisban egyértelműen lassan telik az idő, ami nem azt jelenti, hogy te magad is belassulsz, hanem a felpörgött életritmus miatt több mindent tudsz megvalósítani egy bizonyos időtartam alatt, így az idő múlása is lassabbnak tűnik.
Van egy fogalom: „Egy cirkadián ritmus („napi biológiai óra”) olyan, nagyjából 24 órás ciklus, ami az élőlények biokémiai, fiziológiai folyamataiban vagy viselkedésében lép fel.”
Másfelöl:
„A cirkadián ritmusok zavara általában negatív hatásokkal jár. Sok utazó tapasztalta már meg például a fáradtsággal, zavartsággal és álmatlansággal járó jetlaget.
Néhány más rendellenesség, köztük a bipoláris zavar és néhány alvászavar is a cirkadián ritmus szabálytalan vagy patologikus működéséhez köthető. „
Egy szó mint száz: ez nem agyszülemény. Sajnos az idő gyorsan múlása, mármint maga ez az érzet magával húzza azt, hogy ez egy negatív momentum, hisz „nélküled röppen el egy nap”. Mintha nem is lennél a részese igazán. Nopláne, ha semmi hasznosat nem is csinálsz. A negatív jelentéstartam pedig csak a depressziót erősíti, és az abban megbújó kilátástalanságot.
Szerző:
Elolvastalak, gyorsan bekaptam egy xanikát…
Majd írok hosszabban, addig is (ha van kedved) nézz utána a netes szakirodalomban a bagoly-pacsirta alkatnak. (A reggel fél 7 soha nem való [bagoly típusú] embernek…)
Hány Xanikát szoktál bevenni egy nap?
Utánaolvastam a netes szakirodalomban a bagoly-pacsirta témának. Próbáltam magam valamelyik táborba sorolni, de a bipolaritás miatt hol bagoly, hol pacsirta típusú vagyok. A remisszióról még nehezen tudok nyilatkozni. 🙂
Most csak annyit. h még visszatérek az időre… +privire is írok. (Utálom ütögetni a betűket…)
Xani? 2×1 0,5-ös SR + „szükség szerinr” ‘sima’ 0,5-ös. 2-5.
Ja, hát a remisszió? Ideális esetben életed végéig (beleértve a véget is) kitart. Ezért írtam a depis fórumba, h állapot. Mint a cukorbetegség pl. Ott is ideális esetben addig tart a remisszió, míg a villamos el nem üti a ‘beteget’. 🙂
Látod, én épp fordítva érzem. Amikor depresszióban vagyok: jé, már karácsony, már megint hétvége, jé, már megint jön a postás a nyögdíjjal: eltelt egy hét, egy hónap, fél év, ÉS NEM TÖRTÉNT SEMMI! Mivel, hogyan telt el fél év észrevétlenül? És utólag sincs túl sok emlékem, miről is lenne? Hogy hónapok óta bámulok egy koszfoltra a csempén, és még mindig ott van, holott „egyperces” dolog lenne letörölni? Hogy ugyanaz a nihil, ugyanazon „forgatókönyv” szerint időtlen idők óta? (Most kerültem ellentmondásba önmagammal…)
A mániás szakaszban MEGINT VÉGE A NAPNAK, PEDIG MÉG EZT MEG AZT MEG AMAZT IS SZERETTEM VOLNA MA MEGCSINÁLNI… Elröpült az egész nap! Máris!
Tényleg ez a veszélyesebb fázis, ha az ember elkezdi élvezni a pörgést – óhatatlanul következik a lemerülés.
Írod azt a reggeli rosszulléted. Persze h nem benzófüggés (még?), és persze, h a Frontin jót tett. Erre való: itt a csapdája. Neked szerintem most csak annyi kell, hogy BÁRMI adódik (mint ez a „szokatlan” nap), figyelj oda a gyógyszerszedésedre (találj ki magadnak vmiféle „emlékeztetőt), és pontosan tartsd be az orvosi utasítást/rendelést; és ne képzelj azért rögtön fehérelefántot a bolha helyére – épp erre kellenek az előírtan szedett gyógyszerek. (Megint a kígyó belemart a saját farkába.) Szóval preventíve hatnak – de csakis megfelelően szedve!
Remélem, tudsz követni, rám jött a szófosás (habár a billentyűzetet nyomkodni most is utálom… 😀 )
A tegnapi napom olyan volt, hogy alig volt kedvem vmihez, végül aztán rávettem magam nagy nehezen, hogy csináljak vmit. Majd még írok, csak áll a bál, hogy tegnap alig csináltam vmit.
Mi ezen a „fordítva”? 🙂 A depressziós epizódról pont azt mondod, hogy „jé már karácsony, jé már megint hétvége, stb” – ez nem az idő gyors múlására utal? A mániás szakasz tűnik nekem épp a fordítottnak nálad, bár ez is lehet, hogy egyénfüggő. Speciál nálam úgy csapódik le, hogy nagyon sok mindent bele tudok sűríteni egy napba, mert más az időérzékelésem, mint „normál” vagy pont a fordítottja depressziós epizódnál, azaz akkor bizony ritka gyorsan telik. Sajnos a mániának valóban az a legveszélyesebb oldala, hogy elkezded élvezni a helyzetet, és amikor viszont jön a „kattanás”, hogy de „Atyaég! Miket tettem!” – utána elkezded funkcionálisan elvezíteni a kapcsolatot a világgal, mert lehet, hogy számos hibát követtél el abban a periódusban, és egyre inkább azt érzed: nincs is lelki erőd helyrehozni. Suttty, és már jön is a depressziós zuhanás.
Szerencsére semmi gondom a gyógyszerek ütemezésével, ami a beszedés időpontját illeti. A probléma az volt, hogy el lett tőlem véve a Frontin. 🙂 (rosszalkodtam) Már pedig, ha nincs nálad, akkor bizony nem tudod bevenni. 😉 Reggel visszakaptam, rögvest be is vettem egyet, és elkezdett javulni a helyzet. Tudlak követni persze, semmi gond. 😀
gyogyókát tarcsiba’ el kell rejteni … csak néhány szemet – ilyen”vészhelyzetekre”
Na igen, idő-ügyben egyről beszélünk, csak másképp írjuk le… másképp értelmezzük. Na, ez lenne a legnagyobb gondunk! 😉