Én még mindig emlékszem az elsőre. Valahogy az ember agyába ha a többi nem is, az első megmarad.
Te is mindig az első voltál, a legek legje. A munkahelyeden Te voltál a mintakép, a NAGY ember, a kitüntetett. A hónap dolgozóza, az év dolgozója, az aktádban ott áll, mennyi kitüntetést, jutalmat kaptál. Mások álmodni sem merték azt az elismerést, melyet Te mindig megkaptál. A NAGY fegyelmezett katonatiszt, a Honvédség mintapéldánya. Otthon is Te voltál a NAGY ember, a mintaapuka. De csak a külvilág számára. Senki nem tudta, micsoda titkokat rejtenek a falak.
Tegnap még vörösen izzó szemmel, a 120 kilós testeddel akartad kitaposni az én 19 kilós testemből az életet. Másnap, mintha misem történt volna jöttél oda hozzám, s zsenge testemet kezdted el fogdosni.
– Milyen szép nagy már a cicid.- így kezdődött az egész.
Én mit sem tudva a szexualitásról, s Te tudatlanságomat és félelmemet kihasználva éltél vissza a NAGY hatalmaddal. Egy éven keresztül aláztál és gyaláztál, s azt hittem, ennél rosszabb nem lehet. De Te megmutattad, hogy bizony a pokolba vezető út rejteget még titkokat. Amikor nagy férfiasságoddal megsemmisítetted ártatlanságomat, Te nem törődtél azzal, én mit érzek. Abban a pillanatban, hogy először behatoltál, az agyamban mintha megpattant volna valami.Éreztem a kattanást, s még ma is, 25 év elteltével is fel tudom idézni azt a pillanatot. Nem sírhattam, nem jajdulhattam fel, nem mutathattam fájdalmamat. Akkor már ezek az érzések, sőt, az érzések már régen nem léteztek bennem. Csak arra tudtam gondolni, hogy nemsokára úgyis vége lesz.
Ezerszer, sőt milliószor kívántam azt, hogy inkább verjél agyon, minthogy megint érezzem szőke hajad cigaretta füsttől átitatott szagát, a kéjes váladékodat a testemen, a számban. Ezerszer, milliószor kívántalak a pokolba, mert nem csak a lelkemet vetted el, hanem a testemet is. Soha nem tudtam elég véresre sikálni a testem, hogy ne érezzem magamon a szagodat, a kezed nyomát, s bár ma ott rohadsz a saját poklodba, mégis kísértesz engem.
Szerző:
Árvalány,ez szörnyű. Minden tiszteletetem a Tiéd,hogy kibírtad. Anyukád tudott a dologró? Te voltál /vagy az egyedüli áldozat? Hogy vagy,amúgy? Valami segít?
Köszönöm. Anyám persze, hogy tudott róla. A testvéreimet nem bántották. Én egy amolyan nem kívánt gyerek voltam. Hogy hogy vagyok, azt nem tudom így leírni. Vagyok a mindennapokban a gyermekemmel, gyermekemért. Ő miatta tudok minden nap újra és újra fölkelni.