Az alábbi két mondatban:
Ha csupa olyan ember van körülöttem, akinek az értékendje, szokásai, habitusa meredeken eltér az enyémtől, akkor az nagyon magányos dolog.
Ugyanakkor: minél több ilyen ember van körülöttem, annál jobban szeretek magam(ban) lenni, mert saját magamnak – talán jobb híján – én vagyok a legjobb társaság.
Szerző:
Blog kommentek: 1021Blog bejegyzések: 32Regisztráció: 29-12-2015
Mennyire érdekes, hogy vagyunk olyanok, akik nem tudnak-szeretnek egyedül lenni és vannak olyanok, akik egyedül vannak el a legjobban.
Én nem szeretek egyedül lenni. Sőt…!
De vannak olyan szituk, amikor inkább vagyok egyedül. Magamat jobban tolerálom, és magamnak kevésbé vagyok a terhére, mint mások.
Azért a _megfelelő_ társaságért a fél karomat odaadnám. Ilyen nincs, tehát maradok: én.
Erről a kedvenc versem jut eszembe.
http://www.paklo.net/Irodalom/Babits-Mihaly-A-lirikus-epilogja
„Én maradok: magam számára börtön”
Nagyon köszönöm ezt a verset! Babits nem igazán a kedvencem, így ezt a verset nem ismertem, de tényleg ideillik.
Örülök. Mi gimiben tanultuk és azóta talán a legkedvesebb versem.
„Vak dióként dióban zárva lenni
S törésre várni beh megundorodtam.
Büvös körömből nincsen mód kitörnöm,
Csak nyílam szökhet rajta át: a vágy –
de jól tudom, vágyam sejtése csalfa.”
Ez annyira rám illik.