Hogy mi a bajom?
A lelkem nem tudja. Nem akarja tudni. A lelkem pihenni akar. Nem akar élni. Csak létezni. Napokat átaludni. Elbújni. Néha kimenni enni. Csak feküdni… már az is mindegy, hol. Ágyamban, kanapén, földön… tök mindegy. A lelkem fáradt. Nem tudja, hogy vagyok így mégis képes dolgozni, szervezni egy új életet, háztartást vezetni, társasági életet élni. A lelkem már nem ért semmit, csak pihenni, aludni vágyik. Mélyen legbelül újra aktív akar lenni, de…. nem megy neki. Túl fáradt.
És az agyam? Ő tudja mi a baj. Az orvos megmondta, hogy gyógyszerváltással ez fog járni. De muszáj volt, a réginek a mellékhatásai rosszabbak voltak.
Az agyam azt mondja: faszkivan ezekkel a gyógyszerekkel. A lelkem: fáradt vagyok és magányos, hagyjon nyugtot már végre az élet. A testem pedig: asszem most átalszom egy újabb délutánt. :/
Szerző:
