régebben sokat hallottam, és olvastam is róla, hogy ha valakivel valami nagyon rossz történik, akkor lejátszódik benne valami
amit átértékelődésnek hívnak
asszem, ez van most velem is
főzök
azelőtt utáltam, mert a régi ósdi tűzhelyen órákig ment minden, ezen meg hipp-hopp kész a kaja
de nem is ez a lényeg
valahogy máshogy állok a dolgokhoz, és nem azért, mert így akarom, vagy erőszakolom magamra ezt a viselkedést
csak úgy jön
megtanultam örülni annak, ami van, annak,hogy szép házban lakhatok, annak, hogy biztonságban vagyunk ebben a házban, annak, hogy van munkahelyem, annak, hogy ott számítanak az én jó munkámra, annak, hogy gyönyörű, egészséges fiaim vannak, annak, hogy ez a csodás ló az enyém, annak, hogy a családom (általában) mellettem áll
aki pedig nem (a tesóm), valahogy nem haragszok rá
rosszul esik, persze, de nem forr bennem a harag, ahogy régebben
régebben olyan apróságokért képes voltam hisztizni, ha valami el volt tervezve, és nem úgy alakult, akkor besértődtem, és napokig olyan voltam
olyanokat mondtam, amivel megbántottam másokat
persze nem tudatosan, de mégis
valahogy rájöttem az igazi értékekre
legalábbis remélem
bárcsak A.J.C. itt lenne, és megmondaná a véleményét erről
jó, tudom, neki nincs véleménye
(nem felejtettem ám el, Chris,hogy neked nincs véleményed, na mindegy, érted, hogy gondolom)
(azért ez jelent valamit, Chris?)
Szerző:
