ámokfutás után…

Hát, szó ami szó, rosszul tűröm a stresszt.

Hétfőn szóbeli meghívót kaptam jövő hét keddre egy értekezletre, ahol én lennék terítéken ismét – meg a főnököm, meg valaki a nagy házból, egy h.p., akinek már a neve hallatára is kiver a víz.

Azonnal félrehívtam a kisfőnökömet és közöltem vele mi a helyzet, és kértem, hogy beszéljen a nagyfőnökömmel, eszközölje ki nála az értekezlet elhalasztását.

Hát, nem mondhatnám, hoyg nagyon igyekezett vele. Három nap telt el és semmi hír felőle.

Pszichológusom sem volt a helyzet magaslatán, ahelyett, hogy mentőkötelet dobott volna, kipróbálta, mit szólok, ha mégis elmennénk erre a találkozóra. Nagylelkűen közölte, hogy ő tud velem jönni.

Totál összeomlottam, tegnap a gyermekem jelenlétében ömlöttek a könnyeim, és tömtem magamba a xanaxot. Elárulva éreztem magam, minden támogatás nélkül – se a főnököm, se a pszichológusom nem éreztem magam mellett egy olyan helyzetben, amikor be kéen bizonyítanom, hoyg elég egészséges vagyok a munkához.

Másnap megkezdtem kis ámokfutásomat, felváltva hívtam a tartalék pszichológusomat, a szakszervezetist, meg a háziorvosomat meg a norvég nyelvtanáromat, hoyg sikerüljön összeeszkábálni egy levelet, amiben hibátlan norvégsággal adom elő sirámaimat és kérvényezem tisztelettel az értekezlet elhalasztását. A levelet sikerült hat különböző formátumban letisztázni, és végül nem elküldeni.

Végül ui. mégis rávettem magam, hogy visszamenjek a gyagya pszichológusomhoz és megpróbáljam hasznát venni.

Hát azt hiszem, így még nem látott…… smink nélkül, felpüffedt arccal, bedagadt vörös szemekkel, ömlő könnyekkel görnyedtem a székében. Azt hiszem, ez megtette a hatást.

Sikerült kivernem belőle egy igazolást, hogy nem vagyok elég egészséges ahhoz, hogy  a tervezett értekezleten részt vegyek a jövő héten, és ő is szükségesnek látja elhalasztani azt.

De ami a legszebb, azt is le bírta írni, hogy én a jövőben sem kívánok találkozni nevezett h.p. főnökkel a nagyházból.

Hogy mik lehetségesek!!! A tartalék pszichommal is beszéltem ezek után, és ő is megerősítette, hoyg igen, lehet ilyet írni és kérni.

Na jó, akkor ez elintézve remélhetőleg. Örömömben gyorsan benyomtam egy nagy jégkrémet és még jógára is elmentem.

A pulzusom végre normalizálódik, és holnapra talán a szememen keletkezett ödémák is felszívódnak. Ma még ijesztően nézek ki.

Ha minden jól megy, holnap ismét emberi formát tudok a mh.emen.

Talán nem is lesz ez annyira nehéz abban a tudatban, hogy h.p. bekaphatja.