Többször megesett,egyre gyakrabban,személyesen,neten,élőképes beszélgetésben.
Ez pont a múlt héten,egy sráccal való beszélgetés során jött elő bennem,az érzés+gondolat.
Amikor felfedezed,vagy felfedezni véled a másik emberben egy-két saját korábbi,vagy jelen tulajdonságaidat.
És ha azok rosszak,és eddig nem értetted,miért veszíted el az összes barátod/barátnőd,most már kezdesz rájönni beteg emberként,felismered,majd beismered.
Rájössz,hogy a korábbi viselkedésed adott emberrel szemben,adott helyzetben,stb-ben tényleg félelmetes volt,tényleg gusztustalan,tényleg nem a szokványos normák szerinti,és a torz személyiségedből fakadóan viselkedtél így.(valószínűleg.)
Többször volt már ilyen,és mint amikor meggyújtod a gyertyát,kemény a felülete,a fény viszont hozza a beismerést,felismerést,és lassan el kell olvadjon,híg masszává váljon az adott tulajdonságod,ami visszatekintve nem szép.
Én ilyeneket általában problémás embereken vettem észre,bár,volt olyan is,akinek nem volt „elvileg semmi baja”,mégis azonosultam vele,és a valóságot láthattqam kicsit kívülről,a valóságot,amiben én vagyok,de azt belülről látom.
Amúgy már szerintem közhely,de ezért sem jó,ha azonos gondolkodású emberek között vagy,pl egy komoly döntésnél(nálam nincs ilyen),mert azok ugyanúgy gondolkodnak,a megoldáshoz viszont kellenek más programozású emberek is.
Ezért kérdezem néha az egyetlen barátomat erről,és arról,hogy ez vajon hogyan jött le másoknak,stb….
Szerző:
