Amikor jött értem a Fény,amikor lett volna lehetőségem elmenni,tudtam,hogy még sokáig fogok maradni… Különös világ,finomanyagi,a súlytalanság állapota, tényleg olyan mint egy rózsaszín tenger. Összemosódik a realitás és minden amiben eddig éltem. Az anyagot saját képmására formálja,majd megéli. Àtható pillanat,amikor két valami közt,nincs is rá szó…. megtalálom az összefüggést,valami….elég róla ennyit tudnom. Az alapoknál kezdem,felépítem a saját igazságom,és csak bízhatom benne,hogy kompatibilis a tiéddel,és a többiekével. Valahol kapcsolódunk ez biztos, ha hazugságokkal kötöm magam hozzád….fél igazságokkal,a hűtlenség áldozata leszek, belegondolni is nehéz,hogy elveszíthetlek.Nem őrülök meg,nem álmodom semmit, mindentől független a tudat a saját teremben. Fénycellák választják el,síkokra osztja,mint egy kristály belülnézetben. Elhagyom a partot,elrugaszkodom, a befelé táguló tér,a fénytenger.
Szerző:
