A külföldi szakirodalomban elég régen evidencia, nálunk csak elvétve említik, hogy a rendszeres mozgás – gyors séta, kocogás, futás kerékpározás – az enyhe és közepeses súlyos depressziót hasonló hatásfokkal gyógyítja, mint az antidepresszánsok.
Mivel én évtizedek óta szedek ilyen gyógyszereket, és ennek ellenére vissza visszaesek kb. tíz éve egyre többet és egyre rendszeresebben mozgok. Edzőterem, kocogás, lovaglás- erre különösen büszke vagyok, mert 57 évesen tanultam meg – jóga, Pilates.
Az Online Edzésnaplón három éve rögzítem a teljesítményeimet. Tavaly 900 kilométert kocogtam, és összesen 320 órát töltöttem mozgással. Mindezt úgy, hogy korábban semmit sem sportoltam, soha. Nem a nagy jellemem vezetett el ide, hanem 1. a mérhetetlen szenvedés, amit depressziós időszakaimban átéltem 2. egy személyi edző, aki néhány hónapig mellettem volt, és ütött vágott, ha lustultam.
Mostanában az a heti menetrendem, hogy a környéken egy pontosan kimért egy kilométeres útvonalon 5-6 kört kocogok hetente háromszor.Néha csatlakozik egy fogyni akaró barátnőm, de egyedül is lemegyek. Megtapasztaltam ugyanis, hogy egy heti kihagyás után írtó nehéz újrakezdeni. Ezen kívül hetente egyszer elmegyek jógázni, és még egyszer edzőterembe erősíteni.
Elképesztő energiát és önbecsülést önbizalmat ad a mozgás, különösen a szabadban végzett kocogás, futás, kinek mi megy. Ami a depresszióra való hatását illeti, én azt tapasztaltam hogy a gondolkodásom sokkal tisztább, amikor jól elfáradok, leizzadok, és büszke vagyok magamra. Kocogás közben megváltozik a testérzeted és ez elhajtja a rossz gondolatokat. Másféle üzemmódra kapcsolsz és ebben nincs helye a rágódásnak. Ez a hatás még a következő nap is érződik.
Szerző:
Blog kommentek: 0Blog bejegyzések: 4Regisztráció: 24-01-2011
kedves imdepressedtoo, so am I:) teljesen egyetértek Veled! én évek óta futok erdőben ha tehetem minden nap, de legalább másnaponta 1 órát. Ezzel azt értem el, hogy minimálisra csökkenthető a gyógyszerem tavasztól őszig. néha meg is próbálom elhagyni, de pár hónap után nagyon ideges meg depis leszek újra, így már nem is nagyon kísérletezem ezzel, elfogadtam a helyzetem nagyjából.
nem ismétlem meg,amiket írtál, de csatlakozom az érzéseidhez. régebben is sportoltam, de ilyen rendszeresen kimondottan a lelkiállapotom miatt kezdtem el, és nagyon jól tettem.
úgy kellett nekem ez a bejegyzés ,mint a falat kenyér.
középsúlyos depresszióba hajtom éppen bele magam…
pedig ezt én is nagyon nagyon naggggggggggyon jól tudom.