Sose néztem jó szemmel, ha vki alkoholista, de kezdem érteni, vagyis már régebb óta is értettem, hogy miért nyúl vki az alkohol után. Sajnos most ebben a cipőben vagyok, hiányzik, hogy igyak, hogy kába legyek, hogy elviseljem a nyomott hangulatot, a gyógyszer már nem segít. Úgy érzem kába fejjel könnyebben tudnék bármit is csinálni. Vajon az nyúl alkohol után, aki nem szereti magát eléggé? Akit megalázták mindegy milyen mértékben, de az érzékenysége miatt zokon vette? Nagyon hiányzik.
3 gondolat erről: “Alkohol”
Írj megjegyzést
Hozzászólás küldéséhez be kell jelentkezni.
Újabb küzdelem: pia iránti vágyam lelüzdése, mondjuk nem tudom van-értelme küzdenem ellene, ja egészség….nem igazán érdekel az egészségem, alig eszem, csak ha dolgoznom kell, éhen nem bírnám.
Vonz a kómás állapot: pia és gyógyszer, vagy csak pia:(
Nyomaszt az otthonom, pedig nem bántanak, francba….
Talán azért iszunk gyógyszerre mert jó és nem érdekel minket, hogy másnap felkelünk-e.
szia, az én oldalamról ez amiatt van, mert a szüleim olyan szinten vannak benne a fejemben, hogy csak evvel tudom elnyomni.
apám addig ivott, amíg az anyja meg nem halt, szóval van ebben is valami.
én meg is akarok nekik felelni, meg lázadok is, mert ugye felnőtt vagyok, nem akarom, hogy dirigáljanak.
nincsenek velem, de mégis mindig bennem dolgoznak.
ha iszom, szabadabb vagyok, szabadabb a választásom arra, hogy mit akarok én magam valójában, anélkül, hogy érdekelne, ők helyeslik-e.
sok mindenről nem tudnak és nem is kell tudniuk, de mégis azt érzem, hogy kell az engedélyük vagy a noszogatásuk bizonyos cselekedethez – aminek aztán dacolva ellent is mondhatok.
én bénultságomban és unalmamban iszom, de abba akarom hagyni. (ki tudja, mikor jön ez el…)