akció-pszicho-vígjáték

Félek, talán soha így még életemben, legalàbbis ebben a formàban még nem. Ki vagyok igazából, miért csinálom mind ezt, mitől félek legbelül? Kicsit beképzelt vagyok alantas szándékból, foglalkoztatnak olyan dolgok, amik másokat nem. Àlmodom, nem is élek, voltaképp nem is létezem, csak félek, tehát vagyok. Egy sakk feladványon dolgozom hetek óta,voltaképp nem is tudok sakkozni,ezzel sok mindent elárultam magamról. Hiányzik belőlem a tudás ami akarattal párosul. Az elmém zavarodott, holtág vagyok a Dunán. Szeretnék valamit elmondani, valamit nagyon. Élők és holtak egyaránt belőlünk táplálkoznak, kicsit ijesztő a gondolat, de a vége remélem jobb lesz, azaz tudom. Ilyenkor hatással vannak rám azok az elmék amik körülvesznek, talán a félelem sem tőlem származik, tehát nem is vagyok. Szerettem volna érthető dolgokat papírra vetni, de ilyenkor kicsit megáll az idő. Voltaképp boldog vagyok legbelül, csak bánt, hogy ezzel másokat bántok. Agresszív pillanataimban megölöm a világot, azt, amiben én is élek. Valami költői is eszembe juthatna, rágyújtok, talán segít. Nem tudok olyan gyorsan írni, ahogy gondolkodom, bár talán ez egy megfontolt ember látszatát kelti. Muszáj írnom, könnyebb leszek tőle, van időm, az írás segít, bár kicsit lassít, ilyenkor nem úgy jönnek a gondolatok. Miért bánt a gondolat? Minden gondolat bánt, nincs rájuk szükségem, ha leírom, talán elfogynak. Àdáz pillanat.