… igen, addig. Sajnos bekövetkezett, amitől féltem. Megpróbáltam egy kicsit ellazulni, mondván hogy nem lesz itt semmi baj. Nyomán lelkiismeret-furdalás és kétségbeesés. Szerencsére viszont megéreztem a negatív hatást és azon kell munkálkodnom, hogy ezt jól az eszembe véssem. Törékeny mesgyén haladok épp, ahol bizony nem jó meginogni. Pont a napokban olvastam egy ritka hasznos gondolatsort, amely már akkor is megfogott, de most aztán végképp úgy érzem, hogy el kell sajátítanom azt, amiről szól:
„A gondolatainknak, a szavainknak és a tetteinknek összhangban kell lenniük. Hiába beszélünk valamiről, ha gondolatban éppen a ellenkezőjét vetítjük magunk elé.”
Ma ki kell mozdulnom a szabadba, különben megzakkanok.
Jók a blogjaid!
Szia Marci! Köszönöm, hogy így látod! 🙂 Szerintem a leghatásosabb tud lenni, ha az ember „kiírja” magából azt, amit gondol/az ami éri. Nem pusztán azért, mert sorstársaink olvashatják és építő jellegű kommenteket kapok, hanem a leírt szavaknak mindig nagy az ereje. Bármikor vissza tudod magad idézni, hogy egy adott napon/helyzetben mit gondoltál. Lépten nyomon megerősítheted magad arról, hogy miként is látod a világot.