1996 óta vagyok pánikbeteg,és depressziós,un.bipoláris depresszióval kezelnek.A pánikrohamaim vége általában ájulás volt.Nagyon sokat feküdtem. pszichiátrián,szinte minden évben.Legutoljára a Tündérhegyi terápiás intézetben,ahol 3 hónapot töltöttem.Idén januárban jöttem ki.A terápiák nagyon jók voltak.De az életkörülményeim nem változtak,munkanélküli vagyok,évek óta.Élettársam van 20 éve.Nagyon sok kudarc ért az utobbi másfél évben,édesanyám rákos lett, másfél évig birta, én ápoltam,tavaly meghalt.Azóta ugy érzem már semmi nem jó, sorozatosan érnek a kudarcok.Hiába próbálom,nem tudok "felállni" Pánikrohamaim már csak nagyon ritkán vannak,és azokat tudom kezelni.Ami nagyon rossz,az az örökös lehangoltság,rosszkedv,örömképtelenség,a hiába valóság érzése.