eletuntkiscica
Belépett: 13 év
Rólam: Azt hiszem sok mindenen keresztül mentem ami meg se viselt!
Vettem az akadályokat és mentem mindig tovább!
2005 közepe táján azt hiszem kisiklott az életem.
Addig is kaptam az élettől elég nagy pofonokat!
Ez a pofon viszont akkora volt hogy földön maradtam ,sőt pofoztam magam a földön fekve!
SENKI NEM ÉRTETTE MIÉRT!
Onnantól kezdve csak mentem lefele a lejtőn!
2008 közepe tályán mikor már nem tudták még hova vigyenek .... hogy legyen valami,akkor az akkori dokimnak(3. bent fekvésemnél) mondtam el hogy mi volt!
Nem lett könnyebb!
2009 agusztus végéig eszméletlen hogy mit műveltem ,de nem bánom egy percét se....!
Ott akkor azt mondtam hogy ennél az életnél nagyobb halál nincs!Utána még szeptemberben 1x-2x alcolgattam a lábamat de az már csak a hiány volt!
A gyógyszereimet leraktam magamtól ,mára már semmit nem szedek.
IGAZ LELKETLEN ÉRZÉKETLEN LETTEM ,és sokszor csak arra jövök rá HOGY CSAK LKÓGOK!
NEM ÉLEK MÁR CSAK VAGYOK HOGY MÁSNAK LEGYEK!
Véletlen valakit közelebb engedek és ráeszmélek hogy közelebb engedtem olyan szinten űzöm magamtól hogy az embertelen!
Nem tudom mit akarok az élettől,egyáltalán saját magamtól mit akarok;ki vagyok...
De nem adom meg magamnak a megkönnyebbülést!
Nem nyírom ki magam ,csak a karomra nézek olyankor és látom hogy én már halott vagyok.
Ez már nem én vagyok.!
MÁR RÉG!
Vettem az akadályokat és mentem mindig tovább!
2005 közepe táján azt hiszem kisiklott az életem.
Addig is kaptam az élettől elég nagy pofonokat!
Ez a pofon viszont akkora volt hogy földön maradtam ,sőt pofoztam magam a földön fekve!
SENKI NEM ÉRTETTE MIÉRT!
Onnantól kezdve csak mentem lefele a lejtőn!
2008 közepe tályán mikor már nem tudták még hova vigyenek .... hogy legyen valami,akkor az akkori dokimnak(3. bent fekvésemnél) mondtam el hogy mi volt!
Nem lett könnyebb!
2009 agusztus végéig eszméletlen hogy mit műveltem ,de nem bánom egy percét se....!
Ott akkor azt mondtam hogy ennél az életnél nagyobb halál nincs!Utána még szeptemberben 1x-2x alcolgattam a lábamat de az már csak a hiány volt!
A gyógyszereimet leraktam magamtól ,mára már semmit nem szedek.
IGAZ LELKETLEN ÉRZÉKETLEN LETTEM ,és sokszor csak arra jövök rá HOGY CSAK LKÓGOK!
NEM ÉLEK MÁR CSAK VAGYOK HOGY MÁSNAK LEGYEK!
Véletlen valakit közelebb engedek és ráeszmélek hogy közelebb engedtem olyan szinten űzöm magamtól hogy az embertelen!
Nem tudom mit akarok az élettől,egyáltalán saját magamtól mit akarok;ki vagyok...
De nem adom meg magamnak a megkönnyebbülést!
Nem nyírom ki magam ,csak a karomra nézek olyankor és látom hogy én már halott vagyok.
Ez már nem én vagyok.!
MÁR RÉG!
Miért vagyok itt a Búrán:: HMMMMMMMMMM.... hát ez jó kérdés!
Mikor bent voltam Tündérhegyen ott kattantam rá az oldalra.
Azóta voltak meg vannak időszakok hogy feljövök ,vagy épp nem!
Talán azért vagyok itt mert ha segíteni nem is tudok ,de egy két jó tanács elhagy!
elég sok mindenből kivettem a részem!
vagy kijutott!
Magatartás és viselkedés problémák;
Depresszió;
Szuicid,
Alvászavar;
Alkoholizmus;
Drogfüggőség;
Anorexia;
Bulémia,
kialakult a Bulanorexia;
Gyógyszerfüggőség,
Borderline;
A gyógyszerek meg jöttek mellé nem kis mennyiségben
na meg a zárt osztály;a rehabotthon;
Aztán hopp felkeltem a kómából sírva a telefonom miatt és akkor azt mondtam egyszer fogom megtenni de ez hogy csak próbálom ,és nem magam miatt hanem hogy másnak ne fájjon abba hagyom... persze ez olyan kimagyarázom miért nem tettem meg eddig , de aki benne van az tudja mien mikor már ott vagy és saját magad semmit érő életét húzod ki a szarból!
Akár egy szorító kötözéssel;akár azzal hogy magadra hívod a mentőket;vagy csak ahova elbújtál mások elől előjössz és hagyod hogy megtaláljanak.
ANNÁL NAGYOBB KUDARC NINCS MIKOR NEM TEHETED MEG!
Kedvenc dolgaim: : Nem sok minden van;
TÚLÉLNI MINDEN EGYES NAPOT!<-- már néha betegesen vissza fogni magam!-->hogy nem lehetek önző, az nem megoldás.....!