Rólam: Évek óta foglakozom a változással. Jártam terápiára is a Tündérhegyre. Nagyon hálás vagyok nekik.
Most, amikor a gyerekeim többsége felnőtt, és többet tudok, tudnék segíteni nekik lekileg, mint régeben(betegen), beköszönnek hozzám az ő kapcsolataik nem kis problámái.
Több évig voltam családgondozó, szoc. munkás. Most gyermekfelügyelőként dolgozom, és mondhatom jó érzés, hogy sokkal több lehetőségem, tudásom van a helyzetek és emberek értelmezésére és megértésére, mint régebben, amikor "vakon" éltem. Hosszú út volt, 10 éve tart.
Most, amikor a gyerekeim többsége felnőtt, és többet tudok, tudnék segíteni nekik lekileg, mint régeben(betegen), beköszönnek hozzám az ő kapcsolataik nem kis problámái.
Több évig voltam családgondozó, szoc. munkás. Most gyermekfelügyelőként dolgozom, és mondhatom jó érzés, hogy sokkal több lehetőségem, tudásom van a helyzetek és emberek értelmezésére és megértésére, mint régebben, amikor "vakon" éltem. Hosszú út volt, 10 éve tart.
Miért vagyok itt a Búrán:: Most konkrétan azért jöttem, mert a fiam azzal állított haza, hogy a barátnője vagdossa a karját, de kicsit(?).A terápián találkoztam ezzel a problémával küzdő beteggel, de azért megijedtem.
Most utána olvastam, a nem túl bőséges irodalomban.Megnyugodtam, de nem tudom egyedül eldönteni, mi volna a legjobb most. A kislány/16 éves/szüleit nem ismerem, csak látásból.Egy községben élünk az aglomerációban. Szívesen beszélgetnék velük, bár a fiamtól(ő is 16)féltik a lányukat.
Mit javasoltok? Eddig csak olvasgattam itt, főként régebben.
Persze, tudom szakemberhez kellene kerülnie. A fiam is elmondta neki, de tudom ez a legnehezebb, erre a döntésre jutni...
Kedvenc dolgaim: : olvasás, írás, (mint az elemiben)éldegélés,ami hozzátartozik, színház, muzsika, építkezés