hopeful
Belépett: 6 hónap
Rólam: 8 éve nem voltam itt, fura, hogy időről -időre visszatalálok ide. Már nem olyan aktív a fórum, ahogy látom.
Kb 1 éve nagyon rosszul voltam már, és elmentem pszichiáterhez, aki a régi BPD diagnózisomat egy pár hónap után kiegészítette bipoláris 2.-vel (túl jól lettem a duloxetintől). Az evészavarom is köszöni, jól van 😀 Ez elmúlt 8 évben volt egy 5-6 éves egész jó, néha már szárnyaló időszak, amikor karriert építettem, nem is rosszat, jól kajáltam, edzettem minden nap, jól néztem ki, alig kellett aludnom, a kényszerevéssel is csak ritkán szenvedtem, az ivást leszámítva egész jól elvoltam, gondolom ezért nem voltam itt, de a funkcionális alkoholizmusom szépen lassan súlyosabb lett és végül egy pár hónapos mélyrepülés jött. Január 1 óta nem ittam, járok az AA-ba, küzdök a függő személyiségemmel és most sajnos nagyon durván, egyre keményebben a kontrollvesztett zabálással, egy év alatt 10 kilót szedtem fel az alkoholizmusom utolsó évében felszedett 10 mellé. Időközben elfogyasztotam pár pszichológust is, egyik nagyobb sarlatán volt, mint a másik, az egyik el is aludt egyszer ülés közben, egy másiknak meg utólag élek.a gyanúval, hogy nem is volt megfelelő képesítése erre, mert azt mondta, hogy kognitív viselkedésterápiát csinál, én meg nem tudtam, mi az, így szemöldök felhúzva néha (pl. mikor a horoszkópomat akarta elemezni, vagy direkt tanácsokat adott, amin megsértődött, ha nem fogadtam meg), de jártam 2 évig hozzá. Így a terapeutákból jó időre elegem lett, de most már az áter javaslatára kerestem újra terápiát, áttételfókuszú viselkedésterápiát javasolt, ami szeptembertől egy csoportban fog megvalósulni, egyénire nem tudott vállalni senki (kb 15-en értenek ehhez itthon). Addig pedig járhatok a csoportot majd vezető 2 hölgyhöz 2 hetente június végéig, most végre úgy érzem, hogy hozzáértő kezekben vagyok, ők nagyon profik és szimpatikusak, a kérdések szuperek, célirányosak, minden alkalommal megtudok valamit magamról. Kár, hogy korábban nem tudtam azt, amit azóta sok helyen olvastam, vagy mondtak, hogy a BPD nem olyan, amit bármelyik mezei pszichológus tud kezelgetni. Naív módon abban bíztam, hogy aki kevésnek érzi magát, magától mondja ezt, de senki nem mondta, csak azt éreztem, hogy sokszor még tanácstalanabbak, mint én.
Nagyon várom a csoportos foglalkozásokat, mert az emberekbe, sorstársakba vetett hitem kezdi nagyon visszaadni az AA közössége. Talán még hasonszőrű barátokat is szerzek majd 🙂 Addig pedig járok az áterhez is, aki szuper szakember és nagyon emberséges, nem mellesleg ő volt az első szakember, aki nem legombolni akart pénzzel, hanem megmondta a 2. mondatában, hogy alkoholista vagyok és menjek el az AA-ba, mert ez a legnagyobb baj jelenleg, valamint a gyógyszerekben is abszolút partnerként kezel. Amúgy ez a bipol 2 pl nekem teljesen új diagnózis és ő az ADHD-ra is gyanakszik, amit én nem nagyon fogadok el, hatalmas a hype most ekörül és kb mindenkire igaz egy kicsit szerintem, de erre szerencsére nem írt gyógyszert, gondolom a visszaélés potenciál miatt se. Annyit azért elmondott, hogy ezt az okostelefonnyomkodástól és az alkoholizmustól is lehet szépen továbbfejleszteni, szóval nekem is benne van a pakliban. Autisztikusnak tituláltak már korábban is, egy tranzakcióanalízissel foglalkozó terapeuta, talán még ő volt a szakmailag legfelkészültebb, de vele nagyon nem volt meg a kémia. Apukám meg aspergeres.
Most duloxetint szedek, ami nekem nagyon bvevélt és este 175 mg kventiaxot, amitől semmit sem érzek, viszont nem kelek fel 2-kor, mint korábban, elaludni is tudok tőle 8 kv után is, de most elkezdem a lamolepet felépíteni, a kventiaxot meg majd elhagyjuk, mert 4 napja nagyon beleálltam a földbe 2 teljes napra, szuicid gondolatokig és teljes szétesésig, így a kventiaxról kijelenthetjük, hogy szart se ér nekem. Egyszer már írtak nekem lamolepet kb 10 éve, akkor nem éreztem semmit tőle, de szerintem annak idején nem is ilyen lépcsőzetesen írták fel a felépítést és nem is szedtem elég ideig, ha jól rémlik, csak úgy abbahagytam, mert csak a jó részeket vágta le.
A legerősebb tüneteim a szorongás, szociális fóbia, a kényszeres túlevés, az ilyen-olyan viserlkedéses vagy szerfüggőségek, és az, hogy napon belül is szélsőségesen ingadozik a hangulatom a hipomán és a fetrengek bénultan a kanapén közt. Nincs önsértés és szuicid próbálkozások se, soha nem is volt. Közösségekben nem tudok megmaradni, mert egy idő után mindenhol kitalálom, hogy utálnak és izolálom magam (sokszor amúgy ez ki is derül, hogy igaz, se hisztérikus, se túl manipulatív nem vagyok, de nagyon ufó módon viselkedem valószínűleg, és mivel kihúzom magam minden alól egy idő után, ha nem lennék fura is leszigetelődnék), de van munkám, amit ugyan nem szeretek, de jól élek, 20 éve tartó, egész jól muzsikáló párkapcsolatom, egy igaz barátom és az AA-ba nagyon nagy megerőltetés nélkül is képes vagyok néha élő gyűlésre is elmenni, ott megosztani (magyarul szerepelni mások előtt) és a terapeutának és az áternek is meg tudok nyílni.
Nagyon elvetemült amúgy nem vagyok hipomán vagy kevert fázisban sem, csak jobban hajtom magam az épp aktuális kattanásomban, pl. kertészkedek napi 10 órában, sziklákat pakolva vagy felásva 400 nm-t, vagy kicsit felelőtlenebbül vezetek, túl sokat vásárolgatok, de nincs igazi mánia, és ez a hipománia sem elvetemült szexpartner keresésben, értelmetlen vásárlásban, pszichotikus gondolatokban vagy túl zavaró gondolatrohanásban nyilvánul meg, nem kezdek furcsa hobbikba se, ok, vannak ilyenkor új fellángolások, de semmi nagyon elvetemült, mivel a párom is bipoláris, volt szerencsém évekig nézni, ahogy hetente másik országba akar elköltöztetni minket, súlyos pénzeket elkölt arra, hogy kézzel készített lámpákat gyártson, 3 órákat alszik, vagy azt hiszi, hogy a 25 éve nem látott kamaszkori ellenségei meg fogják találni, na én ezektől marha messze vagyok felhangoltan is, inkább csak idegesítőan arconpörgök szerinte, és rengeteget beszélek, meg kicsit tényleg szokatlanul produktív és kitárulkozó vagyok, néha pedig annyira jókedvű, hogy táncolok egyedül a lakásban, vagy ugrálok örömömben annyira azért nem nagy szám örömök miatt.
Grafomán is vagyok, szerencsére az még depisen is igaz, de gondolom feltűnt, hogy szeretek sokat írni 😀
Kb 1 éve nagyon rosszul voltam már, és elmentem pszichiáterhez, aki a régi BPD diagnózisomat egy pár hónap után kiegészítette bipoláris 2.-vel (túl jól lettem a duloxetintől). Az evészavarom is köszöni, jól van 😀 Ez elmúlt 8 évben volt egy 5-6 éves egész jó, néha már szárnyaló időszak, amikor karriert építettem, nem is rosszat, jól kajáltam, edzettem minden nap, jól néztem ki, alig kellett aludnom, a kényszerevéssel is csak ritkán szenvedtem, az ivást leszámítva egész jól elvoltam, gondolom ezért nem voltam itt, de a funkcionális alkoholizmusom szépen lassan súlyosabb lett és végül egy pár hónapos mélyrepülés jött. Január 1 óta nem ittam, járok az AA-ba, küzdök a függő személyiségemmel és most sajnos nagyon durván, egyre keményebben a kontrollvesztett zabálással, egy év alatt 10 kilót szedtem fel az alkoholizmusom utolsó évében felszedett 10 mellé. Időközben elfogyasztotam pár pszichológust is, egyik nagyobb sarlatán volt, mint a másik, az egyik el is aludt egyszer ülés közben, egy másiknak meg utólag élek.a gyanúval, hogy nem is volt megfelelő képesítése erre, mert azt mondta, hogy kognitív viselkedésterápiát csinál, én meg nem tudtam, mi az, így szemöldök felhúzva néha (pl. mikor a horoszkópomat akarta elemezni, vagy direkt tanácsokat adott, amin megsértődött, ha nem fogadtam meg), de jártam 2 évig hozzá. Így a terapeutákból jó időre elegem lett, de most már az áter javaslatára kerestem újra terápiát, áttételfókuszú viselkedésterápiát javasolt, ami szeptembertől egy csoportban fog megvalósulni, egyénire nem tudott vállalni senki (kb 15-en értenek ehhez itthon). Addig pedig járhatok a csoportot majd vezető 2 hölgyhöz 2 hetente június végéig, most végre úgy érzem, hogy hozzáértő kezekben vagyok, ők nagyon profik és szimpatikusak, a kérdések szuperek, célirányosak, minden alkalommal megtudok valamit magamról. Kár, hogy korábban nem tudtam azt, amit azóta sok helyen olvastam, vagy mondtak, hogy a BPD nem olyan, amit bármelyik mezei pszichológus tud kezelgetni. Naív módon abban bíztam, hogy aki kevésnek érzi magát, magától mondja ezt, de senki nem mondta, csak azt éreztem, hogy sokszor még tanácstalanabbak, mint én.
Nagyon várom a csoportos foglalkozásokat, mert az emberekbe, sorstársakba vetett hitem kezdi nagyon visszaadni az AA közössége. Talán még hasonszőrű barátokat is szerzek majd 🙂 Addig pedig járok az áterhez is, aki szuper szakember és nagyon emberséges, nem mellesleg ő volt az első szakember, aki nem legombolni akart pénzzel, hanem megmondta a 2. mondatában, hogy alkoholista vagyok és menjek el az AA-ba, mert ez a legnagyobb baj jelenleg, valamint a gyógyszerekben is abszolút partnerként kezel. Amúgy ez a bipol 2 pl nekem teljesen új diagnózis és ő az ADHD-ra is gyanakszik, amit én nem nagyon fogadok el, hatalmas a hype most ekörül és kb mindenkire igaz egy kicsit szerintem, de erre szerencsére nem írt gyógyszert, gondolom a visszaélés potenciál miatt se. Annyit azért elmondott, hogy ezt az okostelefonnyomkodástól és az alkoholizmustól is lehet szépen továbbfejleszteni, szóval nekem is benne van a pakliban. Autisztikusnak tituláltak már korábban is, egy tranzakcióanalízissel foglalkozó terapeuta, talán még ő volt a szakmailag legfelkészültebb, de vele nagyon nem volt meg a kémia. Apukám meg aspergeres.
Most duloxetint szedek, ami nekem nagyon bvevélt és este 175 mg kventiaxot, amitől semmit sem érzek, viszont nem kelek fel 2-kor, mint korábban, elaludni is tudok tőle 8 kv után is, de most elkezdem a lamolepet felépíteni, a kventiaxot meg majd elhagyjuk, mert 4 napja nagyon beleálltam a földbe 2 teljes napra, szuicid gondolatokig és teljes szétesésig, így a kventiaxról kijelenthetjük, hogy szart se ér nekem. Egyszer már írtak nekem lamolepet kb 10 éve, akkor nem éreztem semmit tőle, de szerintem annak idején nem is ilyen lépcsőzetesen írták fel a felépítést és nem is szedtem elég ideig, ha jól rémlik, csak úgy abbahagytam, mert csak a jó részeket vágta le.
A legerősebb tüneteim a szorongás, szociális fóbia, a kényszeres túlevés, az ilyen-olyan viserlkedéses vagy szerfüggőségek, és az, hogy napon belül is szélsőségesen ingadozik a hangulatom a hipomán és a fetrengek bénultan a kanapén közt. Nincs önsértés és szuicid próbálkozások se, soha nem is volt. Közösségekben nem tudok megmaradni, mert egy idő után mindenhol kitalálom, hogy utálnak és izolálom magam (sokszor amúgy ez ki is derül, hogy igaz, se hisztérikus, se túl manipulatív nem vagyok, de nagyon ufó módon viselkedem valószínűleg, és mivel kihúzom magam minden alól egy idő után, ha nem lennék fura is leszigetelődnék), de van munkám, amit ugyan nem szeretek, de jól élek, 20 éve tartó, egész jól muzsikáló párkapcsolatom, egy igaz barátom és az AA-ba nagyon nagy megerőltetés nélkül is képes vagyok néha élő gyűlésre is elmenni, ott megosztani (magyarul szerepelni mások előtt) és a terapeutának és az áternek is meg tudok nyílni.
Nagyon elvetemült amúgy nem vagyok hipomán vagy kevert fázisban sem, csak jobban hajtom magam az épp aktuális kattanásomban, pl. kertészkedek napi 10 órában, sziklákat pakolva vagy felásva 400 nm-t, vagy kicsit felelőtlenebbül vezetek, túl sokat vásárolgatok, de nincs igazi mánia, és ez a hipománia sem elvetemült szexpartner keresésben, értelmetlen vásárlásban, pszichotikus gondolatokban vagy túl zavaró gondolatrohanásban nyilvánul meg, nem kezdek furcsa hobbikba se, ok, vannak ilyenkor új fellángolások, de semmi nagyon elvetemült, mivel a párom is bipoláris, volt szerencsém évekig nézni, ahogy hetente másik országba akar elköltöztetni minket, súlyos pénzeket elkölt arra, hogy kézzel készített lámpákat gyártson, 3 órákat alszik, vagy azt hiszi, hogy a 25 éve nem látott kamaszkori ellenségei meg fogják találni, na én ezektől marha messze vagyok felhangoltan is, inkább csak idegesítőan arconpörgök szerinte, és rengeteget beszélek, meg kicsit tényleg szokatlanul produktív és kitárulkozó vagyok, néha pedig annyira jókedvű, hogy táncolok egyedül a lakásban, vagy ugrálok örömömben annyira azért nem nagy szám örömök miatt.
Grafomán is vagyok, szerencsére az még depisen is igaz, de gondolom feltűnt, hogy szeretek sokat írni 😀
Miért vagyok itt a Búrán:: Megint itt...
Ismerkedési szándékom: : Internetes csevegő partnert keresek, Szívesen barátkoznék másokkal
Nemi identitás:: Nő
Keresek:: Nő, Férfi, Nem Bináris
Kedvenc dolgaim: : írás, kertépítés, kutyázás