Sziasztok!

12 éve küzdök a szorongás-pánik érzésével.Már harmadszori "visszaeső vagyok bár más megközelítésből  háromszor kijöttem a "pokolból".Van tapasztalatom,bár ne volna!7 éves kislány voltam mikor volt egy cukorka félrenyeléséből adódó pánikrohamom.Mindig is szorongó,nagyon megfelelni akaró,maximalista személyiség voltam.Az életem nem úgy alakult ahogy szerettem volna.19 éves koromban autóbaleset,rengeteg műtét még a klinikai halál állapotát is megtapasztaltam.Túl nagy hőfokon égtem,robbanékony voltam,türelmetlen és negatív.Munkámban nem teljesedtem ki,de 3 gyönyörű gyermek édesanyja lettem.Első házasságom kudarccal végződött ,alkoholista férjem gyötréseit sajnos 6 évig viseltem.A félelem a szorongás ekkor tört utat bennem.Kisfiammal voltam várandós,mikor pánikrohamok kezdték  a napjaimat megkeseríteni.Ekkor még nem tudtam mi a baj,csak halálfélelem kísért változó intenzitással.3 évig bírtam míg enni ,aludni sem tudtam tudtam a kínok kínját éltem át,utcára sem tudtam menni.Eközben elváltam,elveszítettem a legdrágább édesapát/rákban halt meg és 1,5 évig mellette voltam/.Kisfiam betegen született,légzési rendellenességgel.Lelki traumák sorozatát éltem át mikor pszichiáterhez kerültem.3 év Zoloft-xanax és úgy éreztem újra ÉLEK!Letettem.4 év tünetmentesség.Rendbe jött az életem,házasság,újabb gyermek,költözés és derült égből villámcsapásként PÁNIK!2,5 év Rexetin a társammá szegődött és a tudat,hogy mégsem gyógyultam meg??????Letettem majd 2 év tünetmentesség után most itt vagyok én és a PÁNIK!Aurorix 3 hete ,nem vagyok jól....