Pingesz vagyok, egy sokszor elvetemült alkoholista állat, máskor jámbor iszákos; fénytörés és nézőpont (valamint az adott állapotom) függvénye. Sokan gyerekesnek tartanak, mások pedig meglepően érettnek a koromhoz képest (ami amúgy 26, de én 60-nak érzem). Egyesek gyűlölnek, mások pedig nagyon szeretnek, de alapvetően lövésem sincs, ki vagyok, az egyetlen dolog, amit tudok magammal kapcsolatban az az, hogy az esetek egy jelentős részében gyűlölöm , egy másik részében pedig elviselem magam. Gyerekkoromban hős akartam lenni, tinédzserkoromban részeg, de leginkább halott, ma pedig már azt se tudom, mi akarok lenni, vagy minek kéne lennem. Nem értem az embereket, és sokszor az az élményem, hogy ők sem értenek engem, nagyon kevés kivételtől eltekintve. Életemben kétszer jártam pszichológusnál: egyszer gyerekkoromban, ahol a doktornő megállapította, hogy valószínűleg depressziós vagyok, amire válaszul elküldtem a pics*ba, valamint a negyedik (bár gyakorlatilag inkább a harmadik) öngyilkossági kísérletem után Dániában, ahol megállapították, hogy alkoholista vagyok, mert elmondtam nekik. Szóval az általam ismert diagnózis szerint depressziós vagyok. De lehet, hogy csak szomorú.