Először is 23 éves lány vagyok. 

Fogalmam sincs, hogy évek alatt, hogy jutottam el erre az állapotra, de valószínüleg ha vissza mennék ahhoz a ponthoz, se tudnék rajta változtatni.

A kérdés ami nap mint nap megkérdezek magamtól, hogy az emberek tették beteggé a lelkem és a tudatom, vagy én saját magam. 

Őszintén szólva, külső szemmel tűnhetek egy egészséges fiatal lánynak, aki mindig megnevetteti a másikat, próbál jobb kedvre deríteni mindenkit.. kivéve magát. 

Az önzőség messze áll tőlem, persze jöhetnek a leszólások, miszerint ha a saját halálomon gondolkozok mindig, akkor viszont egy önző szörnyeteg vagyok. 

Felteszem én a kérdést. Mindenki a saját maga boldogságát akarja, én miért nem akarhatom, ha ilyen áron is, de megszerezhetném? 

Manapság, akarom mondani 10 éve elvesztettem magam. Nem tudom ki vagyok, és hogy szabadulhatok attól a félelemtől ami bennem rekedt. Félek az emberektől, a nyomástól ami nap mint nap rám nehezedik, félek rosszat tenni, félek létezni. 

Csak aludni akarok 0-24ben, mert tudom, hogy akkor senki se bánthat, és ami a legfontosabb nem gondolkozom. A gondolkozás a legnagyobb gyilkos. Én pedig áldozatául estem. 

Bloomed in a garden of loneliness
A flower that resembles you.