Sziasztok!

Nem is tudom, mit oszthatnék meg veletek magamról...

Talán kezdjük ott, hogy pár éve fejeztem be a sulit és kezdtem el dolgozni. Vidéken lakom csendes környéken, ahol nem sok minden történik.

A fent említett dolgok miatt elég negatívan látom az életet. Tudom, hogy lenne ezer okom arra, hogy örüljek, de a negatív gondolatok sokszor erősebbek. Édesanyám még középiskolás koromban meghalt és itt maradtam egy olyan apával, aki sosem értett meg igazán. Van még két kisebb tesóm is, akikkel nem mindig volt könnyű az élet anya halála után.

Ritkábban van pánikrohamom is. Heves szívverés, légszomj és a menekülni akarás érzése. Általában egy olyan helyzetben tör rám, amikor egy helyzetet hirtelen nem tudok megoldani.

De elsősorban, ami igazán nehéz az a szorongással és belső fájdalommal való küzdelem.