Mostanában -mivel úgy érzem nem hat már rég a  gyógyszerem-, megint aggodalmam oka előjön, vagyis amire szedem a  gyógyszert a  szocfóbra ( + depi+ alvás) szóval attól tartok nem fogok aludni, és elcseszem így a másnapomat, mert nincs alkotókedvem és tettvágyam a dolgaim intézésére.

Magamról volt, hogy néhány éve feltételeztem személyiségzavart, de klinikai szakkpszichológus , se pszichiáter több órás vizsgálat után sem erősítette ezt meg, ahogyan a bipoláritást sem.

Orvosom pszihológust javasol.

Legfőbb dolog amit valahogy elkerülök, kijátszok, hogy időpontra kelljen menni valahova.

Ha ad valaki egy találkozóra időpontot, tutira nem alszom, ígyhát, mivel ebben az életben minden időponthoz kötött leplezem ahogy tudom ezta  témát, mivel "normális emebrek" amúgy sem értenék meg.

Akkor megyek ki, amikor felszabadult tudok lenni, ez mindig az alvásom minőségétől és mennyiségétől függ. Ha egy kicsit is nem érzem jól magam ki se megyek, vagy pedig sötét napszemüvegben.

Szóval nagyon meg kell szervezzem a kis életemet, hogy minden oké legyen, éretm ezalatt legyen ithhon minden, hiszen családanya vagyok van egy párom két gyermekem és két macskám, 2 papgájom, kert, no és nem utolsó sorban a hobbim.

Jó dolog volt a múltban (-néhány éve-)  hipomán hangulatban lenni, de nem engedélyezem magamnak  -erősségem, hogy jól irányítom magam), mert olyankor 2 nap nem alvás követte. Nincs igényem manapság

A citogennel jobban konmtorlálom magam, fegyelmezettebb vagyok jobb az életvezetésem, de vannak periódusok, amikor így sem mindig alszom.

Kéttiplomás vagyok és most egy képzőművészeti szakmát tanulok ki szeptembertől. Ezúttal attól tartok, hogy nem felelek majd meg. Néha előfordul, hogy túl, majd alulértékelem magam.

Érdekes hogy borderline soha nem voltam, nem hinném, hogy lettem volna. Igazából bipol sem, hiszem erre irányuló vizsgálat is megvolt. Soha nem akartam meghalni, mert szeretek élni alapvetően. A vagdosást és a halál utáni sóvárgást nem értem, sokminden mást igen, ugyanis 20 éve drog indukálta pszichotukus zavarral bevitt a mentő. 3 hét alatt kikezeltek, azóta nem voltam korházban, mert vigyázok magamra, ezalatt azt értem semmi próbálkozás többé drogokkal és semmi pia.

Nem vagyok terhelhető. Környezetem kedves, békés, zárkózott emebrnek ismer, távol álljon tőlem az agresszió, sose voltam. Általában mindenkihez kedves vagyok, amíg az számomra nem megterhelő és nem akarnak kihasználni.

Dilemmám, hogy gyógyszerváltás kéne.

Dg: generalizáslt szorongás, enyhe depresszió, elalvási nehézség.