Szeretem a növényeket,és szeretek néhány állatfajt.

A növényeket szeretem,annak ellenére,hogy nekik nincs idegrendszerük,így nem fájnak,nem szeretnek.

A rózsát szeretem itt Magyarországon a leginkább. De szeretem a harasztokat is,ősi és jellegzetes mivoltjuknál fogva. Szeretem kifejezetten a  mahagóni fát, a maga nemességével és erős ,szívós jellemzőjével egyenesen elkápráztat.

Szeretem a lepkéket,a denevéreket,a kutyákat,a vadmacskákat,melyeknek gyönyörű mintázatuk van,és szeretek néhány embert is,de az "emberi fajt" nem szeretem,sok köztük a zavaró,előbb utóbb a sok embertől mindenki megkukul,munkahelyen például.

A fenyőket is szeretem.

Hozzám a tajga és a tundra tájképei állnak a legközelebb. Forró vagyok,tűzben izzok,de mégsem szeretem a meleg területeket,sokkal inkább a hatalmas fenyőáradatot,és a havat,a szürke tájban elegánsan mozgó/járó-kelő nyugodt közeget.