Társas magányban élek. Családom van és pszichiáterhez járok. Nincs pénzem magánorvosra, egy krízishelyzetben mégis bejutottam valakihez, aki egy kórházban dolgozik + ambulánsan is rendel. Nincs ideje a betegeire - nem az ő hibája. Gyógyszert ad, én pedig némi pénzt, sok haszna nem lehet belőlem, végülis kifizetem a tabletták árát. Amit receeptre ír az is 90%-os térítésű. Öngyilkossági gondolataim vannak, nem segítenek ezek a tabletták. Már a sokadikkal kísérletezünk. Ha így megy tovább rá fog menni a környezetem is. Súlyproblémákkal is küszködök, nem az esztétikai része érdekel már, hanem zavar a mindennapi tevékenységeimben, már lassan a járásban is. Nem a tablettáktól hízom. Gyógyszer- és ételfüggő lettem (szerintem). De ettől csak még rosszabb. Szóval csapda helyzet. Emiatt gondolok egyre többet a halálra, mint megoldás. Mást nem nagyon látok.