telihold
Belépett: 8 év
Rólam:
36 éves dolgozó férfi vagyok. Szüleim elváltak, és anyám eladta fejünk fölül a lakást, és ezért gimi után egyetem helyett mentem az utcára. Nem támaszkodhattam senkire, így elég zűrös életem volt. Utca, albérlet, munkásszálló, stb. Nem jutottam egyről a kettőre, mert ugyan általában volt munkám, de akkor is csak épphogy megéltem, ha meg elbocsájtottak, akkor jött a szokásos horror, hogy nincs hova menni. 18. helyemen lakom, és márciusig innen is el kell majd menjek. Nem volt normális párkapcsolatom se.
Miért vagyok itt a Búrán:: Ha kiírom magamból a dolgokat, akkor talán jobban meg tudom fogalmazni, hogy mi az ami bánt. Esetleg jobban el tudom dönteni merre menjek. Talán az is segít, ha más problémákat is látok, és így az enyém nem tűnik olyan nagynak. Engem leginkább a körülöttem lévő anyagi, és megélhetési különbségek zavarnak. Például akikkel fiatalkoromba jóba voltam, azok egyik része csöves, és mára már nem ember, a másik része meg Miamiban éli az életét. Ha bemegyek a munkahelyemre, akkor a kollégáimnak nem kell fizetni albérletet, ezért kubai meg japán nyaralást, kocsit, és iphone-t vesznek. Utána meg hazamegyek, és belefutok a szomszédba, akit márciusba szintén ki fognak tenni, mert lejárt a szerződésünk. Neki 4 gyereke van, és ebből az egyik leukémiás. Ők meg nem tudnak hova menni, számára az anyaotthon 3 plusz 1 beteg gyerekkel nem megoldás, albérletet meg nem fog tudni kifizetni. Egyszerűen kikészít, ami velem történik, ami körülöttem van, és úgy érzem, aki tehetne is valamit, azt pont nem érdeklik ezek a problémák.
Kedvenc dolgaim: : bicikli, squash, zene, rajzfilmek