Sziasztok,

Vulgrim vagyok.

Lassan 21 és fiú, és visszagondolva már születésem óta járom ezt a poklot, hívjuk mentális zavaroknak. A szembetűnőbb, destruktív és a környezetemre is igen ártalmas tüneteim akkor jelentek meg, amikor kikerültem a családi fészekből, érettségi után elköltöztem, és körülbelül 1 éve járom még csak a "gyógyulás" útját, vagyis inkább a gyógyuláshoz vezető úthoz vezető utat. Pszichológusnál már 12-13 éves korom óta járkálok, ilyen-olyan problémákkal, sajnos a családom nem igazán megértő ilyen szempontból, sőt, szóval magam vagyok egy ideje ezekben. 1 éve mentem el egy egyetemi iskolapszichológushoz, aki egyből közölte, hogy nem hajlandó velem foglalkozni, mert súlyos eset vagyok, és ajánlott két helyet. Az egyikre mentem el, ott diagnosztizáltak borderline személyiségzavarral, viszont mivel nem voltam absztinens, ezért továbbküldtek egy drogambulanciára, ahova azóta is járok, mivel ott kezel 2 pszichiáter, egy pszichológus, és csoportterápiára is lehetőség van, ahova próbálok minél többet járni. Lassan 2 hónapja vagyok teljesen tiszta, tervezem felkeresni a múltban már felkeresett rehab központokat, hogy most mit mondanak, tudnak-e kezelni, de nem tervezem elhagyni az ambulanciát sem, jónak tartom a kezelést, bár javulást nem igazán látok. Az ADHD-től kezdve a Borderline-on át, a nárcisztikus, hisztrionikus, obszesszív-kompulzív zavaron keresztül, mostmár a mániás depresszió és a skizoaffektív zavar forog szóban, bár én szerintem még mindig csak tapogatózik mindenki, tisztán meg is mondták, hogy ők nem szeretnének diagnosztizálni, és nem is fognak, mert az csak stigmatizál, és így is tele vagyok doxazmákkal, delúziókkal. Számomra káosz az egész, de remélem hamarosan elkezd kitisztulni a kép, ha számomra nem is, az orvosaim számára igen, vagy legalább a többi orvosom számára.

Bárkinek szívesen adok tanácsot, szívesen fogadok, stbstb...sajnálom a jelenlegi stílusom, éppen mintha nem is én mozgatnám a kezeim. Biztos megértitek. 🙂

ui.: elnézést a hosszú hülyeségért, minden témában.