Sziasztok!

2010 nyarán kerültem korházba pszihotikus tünetekkel. Akkor amikor három nap altatás után felébredtem nem akartam elhinni, hogy hol vagyok. Arról, hogy miket hittem nem szívesen beszélek, de azt elmondhatom, hogy nagyon jól éreztem magam kattantan Smile (másodjára már nem)

Szóval egy hónap után kikerültem. Már nagyon honvágyam volt. Idővel megemésztettem ami történt, és elfogadtam, hogy akut polimorf pszihotius zavarom volt. Azt mondták, hogy többet nem fog előfordulni és olyan 3 év után már olyan kevés (a minimálisnál kevesebb) gyógyszert szedtem, hogy újra jöttek a bajok. De ekkor már sejtettem, hogy baj van és én magam mentem orvoshoz. Sokat olvastam pszhés betegségekről a két shubom között és tudtam, hogy a skizofrénia milyen súlyos betegség, ezért amikor az orvos a mutatta a diagnózis bőgtem is egy jót. Utána jött a depresszió. Pár hónapig mély depresszióm volt, de a reményt valahogy mégse vesztettem el, hogy elmuljon, mert bíztam az orvosban, aki azt mondta, hogy az antidepresszáns majd segít. Szedtem is és el is múlt, de annyira még megmaradt, hogy zavarjon. Hét-nyolc hónap után már jöttek a suicid gondolatok és befeküdtem korházba hátha majd ott helyre raknak. Aurorixot kaptam, ami még jobban helyre tett, de azért még javult szép lassaan a hangulatom és még mindig úgy érzem, hogy hónapról hónapra jobb. Most orbáncfű kúrákat tartok, mert még mindig nem vagyok valami aktív és rehabilitációban részesülök ahol pszihiáter majd pszihológus foglalkozik velem heti szinten. Ettől várom, hogy jobb lesz.

Egyébként szabadidőmben játszok interneten másokkal PC játékokat, filmeket, sorozatokat nézek, olvasok, böngészem a netet, beszélgetek (főleg neten)

UPDATE (2018): bipoláris vagyok