Én egy tizenkilenc éves lány vagyok.

Két éve a pszichiáterem szorongásos depresszióval kezelt. Most új van és ő még nem tudja mi bajom lehet. Nem tudok kozel kerülni az emberekhez, sokszor félek tőlük. Ezért nincs pszichológusom. Mindet ott hagytam. Nehéz magamról másoknak beszélnem. Vannak helyzetek amikor nem tudom hogyan is kellene viselkednem, ilyenkor szorongok. Régebben utáltam magam, most azt hiszem közömbös vagyok magam felé. Legtöbbször közömbösen érzek mindenki felé. Valójában nem gondolom, hogy tudnék szeretni akárkit is. Sokszor tör rám az az érzés, hogy mindenkit utálok. Vannak helyek, helyzetek, amikben másként viselkedek és ilyenkor a gondolkodásom is változik a véleményem az emberekről. Sok hangulat változásom van. Nem rég hagytam abba a karom vagdosását, mert nem tetszett a körülöttem levőknek. Sokszor gondolok arra, hogy meg kellene halnom. Konkrét tervem is van róla. Valójában nem tudom, miért is élek még. Azt szoktam mondani, hogy a párom miatt, de nem gondolom, hogy ez igaz volna. Azt hiszem sajnálom azokat akiket itt hagynék, bár ebben sem vagyok biztos.

Ez vagyok én.