2015. júliusában mentem  be 3 hétre a SOTE pszichiátriára, dekoncentráltság, memória gondok, zavartság miatt, és derült égből a villámcsapásként ért, hogy súlyos depresszió pszichózissal lett a diagnózis. Első depressziós epizód ez az életemben, korábban hírből sem ismertem ezt a betegséget, és az okokat sem igazán sikerült felfedni. Utólag azért az orvosommal arra jutottunk, hogy a burn out-nak nagy szerepe volt az állapotom mélyre kerülésében. Egyébként nálam pszeudodemencia képében jelentkezett a kór, a deprimált hangulatom a kognitív zavar miatt ért utól.

Remek áter orvosom van, de az antidepresszánsok semmit nem segítettek. Egy antipszichotikumot szedek esténként, ami az alvásomat megoldja, a többi gyógyszert elhagytuk, hatástalanság okán. Pszichoterápiára jártam, lezártuk, nem ért sokat.

A depresszió krónikus voltára magam jöttem rá, bár egy darabig próbáltam elhinni az orvosom bíztatását, hogy van teljes remisszió. Nincs, és messze is van még az orvostudomány ettől, hogy megoldja, kapargatják a felszínt.

Szóval úszom az árral, és próbálok valahol partot fogni.