60 éves nő vagyok, Budapestről. Fiatal felnőtt koromban diagnosztizálták nálam a skizofréniát, bár akkor még "enyhe" minősítése volt. Az életem java részét végigdolgoztam, eleinte csak a betegség kiújulásakor kaptam gyógyszereket, aztán 12 évig folyamatosan szedtem. Jártam terápiára szinte majdnem végig - sokat javított az életminőségemen. Pár éve (2009-ben) abbahagytam a gyógyszereket, 3 évig teljesen jól voltam nélküle, de aztán visszaestem. Újra gyógyszerek, aztán megint abbahagytam, de ismét visszaestem. Az utóbbi 10 évben háromszor voltam kórházban (2012, 2013, 2015), így most már nem próbálkozom a gyógyszer abbahagyásával, mert nem szeretnék újra kórházba kerülni. Voltam 2013-ban differenciál diagnózison: kiderült Borderline személyiségzavarom van skizoaffektív zavarral.

Itt, a Búrán ritkán vagyok, de szívesen fogadom velem hasonló cipőben járó sorstársak leveleit. Jelenleg is járok terápiára és igyekszem az életemet visszaterelni abba a mederbe (kiegyensúlyozott, tevékeny, örülni tudó), amilyen akkor volt, mikor nem szedtem semmilyen gyógyszert.

Vallom, hogy a pszichoterápia nagyon hasznos, túllendít bizonyos holtpontokon, segít döntési dilemmák esetén - jó, ha az ember megtalálja a neki legmegfelelőbb embert (pszichológust vagy pszichiátert) erre. 

Mindenkinek nagyon sok jót kívánok, legfőképpen gyógyulást,  kikeveredést a diagnózisokból - vagy - ha már így esett, hogy ilyen betegségünk van - akkor a betegség melletti lehető legjobb életet!