Sziasztok! Fiatalon kezdtek el gyógyszerezni egy idegösszeroppanás miatt, szerencsére normális orvoshoz kerültem és elég sokáig nem kellett küzdenem az emberi jogaimért, de amióta gyerekem van, nem győzők hüledezni, hogy mennyire nem kezelnek emberként az egészségügyben és a szocialis hálóban.

 Gyakorlatilag nincs beleszólási jogom a abba, hogy a gyógyszerszedésem miatt a gyerekemet kötelezően SNI-nek kell nyilvánítani, bármilyen áron és bármilyen indokkal.

 Szülni akarok még kettőt (min.) és keresem a párom hozzá.

 Közben folyamatosan kutatom, hogy mennyivel mehetek lejjebb a Leponexxel (most egy éve 25 mg) hogyan kereshetek több pénzt.

 Gyógynövényes-táplálkozás hívő vagyok, ennek köszönhetem, hogy egybe vagyok.

 Hivatalosan nem vállalom a pszichés beteg mivoltom, ellenben a kórházi élményeim óta eléggé tartok a közösségektől.

 A Leponex és a valamikori kényszerkezelésem gátolnak a verbális kommunikációban, ezt igyekszem leplezni - a családom és az igazi barátaim nem érzékelik ezt a problémát...Valószínűleg bizalmi kérdés 🙁

 Nagy küzdelmet folytatok az átlag 8 óra alvásért, de ebben nem a természetem akadályoz, hanem az átlagtól elterő  koránkelés. 

 Most elég részletes voltam? (Bízom benne, hogy a profilok csak az oldal használói számára elérhetők.)