https://hu.wikipedia.org/wiki/T%C3%BCk%C3%B6rneuron
Így egyértelmű, hogy miért nem tud megtanulni normálisan számítógépezni meg telót használni. Mert képtelen arra, hogy amit lát, azt leutánozza. (Szerintem a főzés is ezért nem megy.) Azt akarja, hogy diktáljuk le neki lépésről-lépésre, hogy mit „nyomkodjon”. Mondom, ezt így nem lehet megtanulni. Hogy én ne szóljak bele, neki ez a módszere!, mindenkinek más a tanulási módja. De, ismétlem, ezt így nem lehet! Erre: nem értesz hozzá! (Mármint a tanulási módszerekhez… ő azt tanulta. 55 éve, ja.)
Aztán. „Utánoz” hangsúlyokat, mimikát, és azt hiszi, hogy jól. Hát, egyáltalán nem, de mindenesetre a célt eléri: a bántó gúnyolódás sikerül.
Mondjuk én a ló másik oldala vagyok, én sokáig nézegetem, hogyan csinálnak valamit, mire elszánom magam az utánzásra. Pl. anno a kh.-ban 3 éjszaka figyeltem, hogyan rablórömiznek. A negyediken beszálltam, és tök jól ment. Viszont „közben”, hogy már csinálom, amit nem tudok, nem tudom/merem megtanulni. Ez sem jó, de… Legalább működnek a tükörneuróim.
És állítom, hogy ezért nem tud nyelvet sem megtanulni. Kiejtést sem tud utánozni, magyar hangokat ejt. Aszongya: picca, meg szenk ju. Mert úgy írják le a kiejtést. És csak hab a tortán, hogy nem hiszi el, hogy a kiejtés fontosabb, mint a nyelvtani pontosság. Nézem minap is: kérdem: mit csinálsz? Előtte egy német könyv (művészeti, legalább a művtört.-höz tényleg ért), aszongya: német. Aztán látom, hogy szótároz!!! Szótár, szótárfüzet, kiír, stb. Pedig sem a német, sem a francia nem oly’ nehéz, van 10-12 konzekvens kiejtési szabály (mellesleg ezeket tudja), és 1-2 olyan hang, ami a magyarban nincs. Erre példa, hogy az a bizonyos szó végi spanyol o, ami u, az egy hátul képzett o. Ezt, mint magyaros, érti. Kivitelezni képtelen. Na és az angol… hát az szerintem is lehetetlenség. Amikor a lányom kezdte tanulni (ő sem akarta, de hát abban a szakmában muszáj), mondták, hogy nincs ragozás (már egy bizonyos fokig, ugye, mert a felsőfokhoz már kell nyelvtan). Mire az én latinon! (és németen) nevelkedett lányom: épp ez a baj! Akkor honnan tudjam, hogy ez most alany- vagy tárgyeset? Na, hát ő anyámhoz képest nyelvzseni, mert mégis megtanulta. Anyám nyelvtan nélkül??? Semmit. Azt tudja, de én nyelvtan nélkül (mivel sosem tanultam) előbb megértetem magam németül, mint ő tizenév „tanulásával”. Nem tud utánozni!
Szóval, anyám hülyébb, mint egy majom.
Szerző:
Jaj, és ami a legfontosabb! Ezért nincs semmi empatikus érzése. Ha már volt olyan élménye, akkor ésszel felfogja, miről van szó, és megfelelően reagál. Azt mondja „ez olyan, mint amikor én… stb.”). De átérezni képtelen. Ezért nem értette azt a Grimm-mesés dolgot sem, hogy azok után nekem már tök mindegy volt, hogy „jó lesz a vége”, mert azt az érzést, amit én átéltem, amit a szereplő az adott szituban érezhetett, már nem lehet semmissé tenni.
Ő nem kezd el vakarózni, ha ágyi poloskáról beszélnek, legfeljebb undorodik.
Gyári hibás.
Huh, az én anyám tökre ugyanez mint amit leírtál. Szgép-kezelésben, nyelvtanulásban is (máig nem beszél nyelveket – naívan azt hitte, hogy majd kazettákról megtanul németül).
Szgépezni megtanult, de neki tesóm magyarázott el mindent 100x hogy kell lépésről lépésre…nem tudom hogy volt ehhez bátyámnak idegrendszere.
Egy ideig kell is szótárazni szerintem, de egy idő után megunja az ember, és inkább megpróbálja összerakni anélkül a mondatokat.
Németül vagy 30 éve „tanul”. És szótáraz. És azért nem tud, mert nem elég szorgalmas (nem magol eleget).
Szgép, teló: igen, lépésről lépésre, és azt fel is írja! Agymenés.
Én csináltam egyszer anyámnak lépésről lépésle leírást képekkel, de az sem volt elég, akkor is kérdezett…
😀 Ja-ja. És két hét múlva: akkor ez a szám mi is?
Ugye én a büdös életben nem „tanultam” németül, a nyelvtanából annyit tok, h a töbesszám jele -s, meg h ha kérdőmondat, akkor odakúrom az igét a végére. Aztán ő nem, én kommunikáltam nagynénémmel (akinek a magyartudása ugyi odáig terjed, h „zomlói gáluzká”), mondjuk az kb. olyan volt, h L. fotó nekem is van a komputeren, én és K. írni internet. De értette… Unokatesóim szerint annak a néhány szónak az alapján, amit hajlandó vagyok mondani, nagyon! jó a kiejtésem, úgyh beszéljek csak. Ő meg ugye képtelen a kiejtést utánozni… pl. ááájró, aszongya.
Érdekes, hogy nekem ebben a tükrözésben tök átlagosak a képességeim (van, amiben alatta van, és akad, amiben fölötte, úgyh pont átlagos). Aztán, még elég új volt a telóm, és a haverom buzgerálta, de kezdett lemerülni, úgyh amikor kézbe vettem, mondta a haver, h kapcsoljam le a képernyőt. Azelőtt ezt a funkciót sosem használtam, úgyh magam is meglepődtem, h olyan automatikus mozdulattal kapcsoltam le, h egyszer csak elsötétült. Pedig nem is tudatosan néztem, hogy ő előtte hogyan csinálta. Na, ez anyámnál úgy néz ki, h füzetbe (az én telómon mondjuk): „Képernyő elsötétítés: jobboldalt az alsó (kisebb) gombot egyszer megnyomni röviden.” Diktálásra. 😀
Sírok a röhögéstől… 3 napja „tanuljuk”, h kell a Nokián! beállítani az ébresztést (egy vacak széria, mindennap kell, nincs olyan opció, h mindig).
Mondjuk „zöld alsót” csak a magyarkártyában ismerek…
Megvan! H bezöldüljön a jobb alsó… ezzel még lesz probléma. 😀 😀 😀