Tested könnyed, lebeg,
nem érzed, sehol se leled.
Néma, szótlan a lelked,
lebénult, érzéketlen a nyelved.
Minden oly messzi, távoli,
meredsz a sötétbe, nem tudsz
nyugodtan álmodni.
Nézed a sötétséget, mely mégis világos,
a kinti lámpák fénye narancsban homályos,
a reggel ködben úszik,
tested körvonala a hűvös levegőben szertecsúszik,
fáradtak mégis nyugodtak lépteid,
egymást követik, lelked nem érezheti érzéseid,
élő ember nem szól hozzád,
az idegenségbe a távoli ismeretséget lopnád,
de már elbúcsúztál és elbúcsúzott tőled a világ,
testet érzéketlen, lelked belül némán kiált;
majd elhal és már nincs út,
tested fekszik a fagyos földön, kihűl …
a léleknek pedig a holló megnyitja a kaput.
Szerző:
Blog kommentek: 2466Blog bejegyzések: 171Regisztráció: 24-05-2018
Tetszik ahogy írsz.