Múlt hét végén szakítottam Sanyival 7 év után. Már nem bírtam az örökös balhékat. Fiam is azt mondta, hogy vagy szakítunk, vagy elköltözik jövő hét végére. És ennek így kellett lennie. Legalább 2 éve így ment ez már, minden héten a veszekedés. Nem bírtam tovább. Sokszor próbáltam megbeszélni, változni, de hiába kértem, hogy ő is változzon, süket fülekre találtam. Sajnos ez kétirányú dolog. Persze én sem voltam hibátlan, de ezt a kapcsolatot már nem lehetett megmenteni. Nekem is, és neki is jobb lesz külön. Azt mondta, azért fog majd velem beszélni. Persze viszi a Cheyenne-t is. Úgy érzem, beledöglök a fájldalomba, ebbe az egészbe. Ő is sírt, amikor kikísértem az autójához.
Úgy érzem, nem létezek, meghaltam belül. A testem él, mozog, de belül semmi nem maradt belőlem. Most adtam meg magam végleg a sorsnak. Már bármit tehetnek velem. Nem akarok semmit. Megszűntem létezni.
Szerző:
Tudod jól, hogy ez már a gyászfolyamat… Muszáj rajta végigmenni. Sok erőt!
Egy kapcsolat vége egy új kapcsolat kezdetének a lehetősége. Vagy kettőnek, igény szerint. 🙂