ma megtudtam, hogy a folyamatot, amin dolgozom kiviszik Indiába, vagyis 1-2 hónapon belül munkanélküli leszek. valahol megérdemlem, mert hálátlan dög vagyok, hogy másfelé nézelődök, de persze szerencsésebb lett volna, ha önként távozom miután találtam egy másik munkát. nincs annyi pénzem, hogy ez ne legyen rémisztő, de mégsem estem kétsébe. na jó, talán néhány percre, de igazából nem vagyok hajlandó ezzel foglalkozni, mert akkor beleőrülnék. elküldtem néhány helyre az önéletrajzomat és optimizmust erőltetek magamra. valahol vicces, hogy nem vagyok képes szembenézni ezzel a problémával, viszont keményen dolgozom rajta, hogy megoldjam.
a főnököm lecseszett, hogy nem munkaidőben kellene érdeklődnöm a szociális segélyekről és a telefonos állásinterjúimat sem munkaidőben kellene bonyolítanom. ebben teljesen igaza van, de most akkor sem vagyok hajlandó a saját érdekeim elé helyezni a multit. a munkámat még így is, mindenféle motiváció nélkül hibátlanul elvégzem, de ennyi.
tényleg büszke vagyok magamra, amiért hiszti helyett ennyire gyakorlatiasan állok a dologhoz. tudom, hogyha engedek a kísértésnek, akkor hónapokig a padlón fogok bőgni (szó szerint) és ócsárolom magam, amivel csak még messzebb kerülök attól, hogy találjak új munkát. imádok tervezni és listákat írni, szóval íme az álláskeresési haditervem:
– megkeresem az állásinterjús ruháimat, kimosom és kivasalom őket
– minden nap elküldöm az önéletrajzomat legalább 3 helyre
– munka után legalább egy órán keresztül tanulni fogok minden nap, hogy jól sikerüljenek az interjús tesztek
– a sztenderd interjús kérdésekre kitalálok sztenderd, de valamennyire hihető válaszokat (legalább olyanokat, amiket ki tudok ejteni a számon röhögés nélkül)
– a normális munka mellett keresek valami részmunkaidős vendéglátós, hostess, idegenvezető stb. munkát (ezeket talán könnyebb megkapni), hogy legyen valamennyi bevételem ha elhúzódik az álláskeresés
– leporolom a némettudásomat
– világgákürtölöm a barátaimnak, hogy munkát keresek
– és a legfontosabb: megígérem magamnak, hogy nem borulok ki ha nem sikerül olyan gyorsan mint szeretném és nem adom át magam az „én semmire nem vagyok jó” tipusú gondolatoknak
Szerző:
