végre erőt vettem magamon, ami két dologban manifesztálódott.
1, elkezdtem önéletrajzokat küldözgetni. kiszórtam párat és ha behívnak interjúra, akkor nem leszek nyuszi és simán kiveszek szabit. nem féltem túl azt, amit nem szeretek. benne van, hogy rövidtávon hatalmasat szívok ezzel, de hosszútávon hasznos lesz.
2, hajkurásztam egy ideig a ribancot, hogy találkozzunk kettesben, de folyton halogatta és lemondta, ezért tegnap megírtam neki, hogy mit gondolok róla. természetesen tagadott sőt, visszatámadott! most ő akar találkozni, de már nem lenne értelme. spontán ki tudtam volna szedni belőle, hogy mi volt, de most nyilván szépen felkészülne és kitalálna valamit. hónapokat nyűglődem, mert esélyt akartam adni neki, hogy kimagyarázza a dolgot, de amikor világos lett, hogy nem jön össze a hőn áhított találkozás, akkor valami elpattant bennem és kitálaltam neki. döbbenet, de nagyon megnyugodtam ettől. még mindig nem tudom, hogy dugtak-e, de most nem is érdekel. tökéletesen nyugodt vagyok.
tegnap még úgy gondoltam, hogy álompasit is elküldöm a francba végleg, de rá még szükségem van. ez kettős mércének tűnik és az is. ribanc sokkal közelebb állt hozzám, tőle megbocsájthatatlan az árulás. álompasiért hiába tombolnak egy jóideje a hormonjaim, ő igazából súlytalan. vélhetően még egy ideig sokat fogok vele foglalkozni, de ez el fog múlni és ugyanolyan lesz az életem utána, mint előtte. ennél józanabb és érettebb nem tudok lenni.
Szerző:
