utálom a munkahelyeimet, mind a kettőt. eddig elvoltam különösebb gondok nélkül, vagy legalábbis amikor bajok voltak, akkor sikerült kivonulnom a partvonalra, de most nem jött össze. az idegenvezetős bagázs csúnyán hátbatámadott egy senkiért (akinek még igaza sem volt) ami nagyon megviselt. része az énképemnek, hogy milyen jól dolgozom és ezt személyes támadásnak élem meg. közöltem a supervisorral, hogy akkor én most lépnék a konkurenciához (akik hónapok óta fűznek, de erről bent természetesen nem meséltem). azóta felváltva hízeleg nekem mindkét főnököm, hogy maradjak, de bocsánatot nem kértek. elvileg holnap beszélgetünk.
a másik munkahelyemen viszont iszonyú a nyomás és nincs semmi szakmai felügyelet, amire nagyon nagy szükségem lenne, mert mindent azért én sem tudok. nem is állítottam, hogy tudok és nem is keresek annyit, mint aki tud. nagyon nincs ez így rendjén és ameddig nem lesz valami nagyobb baj (csak idő kérdése), addig nem is fog változni semmi. próbálok optimistán állni a dologhoz, de őszintén szólva félek, hogy valamit elszúrok.
álompasi tegnap lepattintott, amivel részemről vége a dolognak, gondolni sem vagyok hajlandó rá. ami rohadt nehéz, de ezt csírájában kell elfojtani, különben baj lesz és sírni fogok. minél később, annál nagyobbat. nem válaszoltam a bullshit lerázására és mivel eddig az volt a forgatókönyv, hogy magától nem keres, ha én keresem akkor viszont ugrik ez most ennyiben is fog maradni. mármint nem keresem. nincs annyi pálinka a város összes kocsmájában, hogy megint megtegyem. inkább lerágom a saját ujjaimat, akárhány kalória is legyen bennük.
habnak a tortára összevesztem egy régi barátommal, aki egy ideje egyáltalán nem foglalkozik velem, és most képes volt csak azért lehívni egy buliba, hogy hívjam le egy barátnőmet, aki tetszik neki. azt meg sem kérdezte, hogy hogy vagyok.
ha nagyon akarok valami pozitívat írni, akkor annyit tudok mondani, hogy Casanova már egyáltalán nem érdekel, amikor nem hív, akkor eszembe sem jut. mindezt úgy, hogy most nem vagyunk haragban, nincs semmi gond, csak nem vonz és nem érdekel. ez tényleg így van rendjén.
mostanában eszem, majdhogynem rendesen, de fogyok. nem értem, de mindegy, jó ez így.
Szerző:
